Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bányai Balázs: A sárosdi Esterházy-kastély
Bányai Balázs Klösz György és fia: A sárosdi kastély déli homlokzata. (Iparművészeti Múzeum, Teleki Sándorné képeslapgyűjteménye, 1696.101) Klösz György: Főhomlokzat. (BFL XI. 916/1581/11/042) A kastélyparkban történtekről sajnálatosan sokkal kevesebbet tudunk a századforduló időszakából. A főhomlokzat előtti területen az hozott némi változást, hogy a ron- dóba fákat ültettek, és a közepén egy kővázát helyeztek el, amelyet buxusbokor vett körbe. A rondótól délre eső gyepfelület szélén egy kút tűnik fel Klösz György egyik képén.78 A kúttól induló vízvezeték a talajszint alá fordul néhány méter után, ami több dologra is utalhat. Lehetséges, hogy az angolparkot behálózta egy locsolásra használt vízvezetékrendszer, vagy már ekkorra elkészült a kastélyon belüli vízvezetékrendszer és ebből a kútból nyomták fel a vizet a padláson található tartályba. A rendszer működése elképzelhető a századfordulótól is, hiszen ekkortól vezet a toronyban a lépcső is a padlásra, de működéséről csupán a két világháború közötti időszakból rendelkezünk biztos információval. Klösz képei és a Károly János munkájában szereplő felvételek szerint is futónövényt, valószínűleg borostyánt ültettek az épület lábazatához. A fotókon jól látszik, hogy a futónövény lassan a homlokzat jelentős részét beborította, hangulatosabbá, romantikusabbá tette. A nyugati és a déli homlokzat találkozásánál néhány lépcsőfok vezetett a déli szárny előtti parkrészhez, és ugyaninnen indult egy kerítés a déli kapu felé vezető út mentén. A kerítésen belül virágokat ültettek a századelőn. A parkon történt esetleges további változások a források hiánya miatt a keleti homlokzat előtti terület kivételével nem követhetők nyomon. A keleti homlokzat előtere azonban az épületszárny szélesítése miatt átalakításra került. Természetesen némileg csökkent a zöldterület mérete, és a terasz előtti utat olyan szélesen képezték ki, hogy alkalmas legyen a kocsik közlekedésére is. A megmaradt zöldfelületen a kor divatjának megfelelően egy virágokkal teli gruppot létesítettek, a magtár felé vezető út mellett pedig frissen ültetett fenyőfák láthatók az őket védő dróthálós szerkezettel. Egy később készült, magántulajdonban lévő képeslapon megőrzött felvételen alacsony sövény fut a homlokzat előtti gyepfelület peremén, és a sarkában virágágyás látható. Feltételezhető tehát, hogy a szimmetria kedvéért a homlokzat másik sarka előtti sarokba is ilyen virágcsoportot ültettek. A tavon magán nem történt változás a századfordulón, de ez volt az az időszak, amikor a tulajdonos(ok) - a „parktó" víziműveihez tartozó 1901-es műszaki leírás szerint Esterházy László, az 1904-es vízhasználati engedélyezési terv szerint László és Béla grófok - engedélyt kért(ek) és kapott (kaptak) a „parktó" vízhasználatára. Az iratok - ha a rendszer kiépítésének pontos idejét nem is említik - tájékoztatnak a tó fenntartásához szükséges, korábban is hosszú ideig használt műszaki eszközökről: „a park közepén a sárosdi vízfolyás szűk völgye egy duzzasztómű /:bukógát:/ segélyével már régtől fogva elvan zárva, a bukógát felett pedig a meder tóvá kiszélesítve, mely tó részben diszül részben pedig az öntöző viz merítésére szolgál. A bukógát mellett a jobbparton egy árapasztó árok is létezik, melynek nyílása egy kis árapasztó zsilippel szabályozható." A kis tótól északra és délre két gyalogos híd vezetett át a sárosd-seregélyesi vízfolyáson.79 A grófi család ugyanennek a rendszernek köszönhetően élvezhette a tó látványát és egyéb áldásait az elkövetkező évtizedekben is. 186
