Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bányai Balázs: A sárosdi Esterházy-kastély
Bányai Balázs angolparkok hosszú ideig tartó népszerűségének egyik oka az volt, hogy tervezőik összekapcsolták az esztétikumot és a hasznosságot.29 Csáky Jozefa és Eckler uradalmi igazgató is úgy tervezték az angolkertet, hogy az uradalomnak hasznot is hajtson. A telepítés után tíz évvel jegyezte le Kunits Mihály, hogy „A grófnő házánál és az uradalomban szinte a teljes tüzelőszükségletet biztosítja már az erdő évről-évre; testes fatörzseket ad a gazdaságnak; az uradalom tetemes mennyiségű zöldtakarmányt és szénát nyer a területről; bizonyos területein burgonya és más hasznos növények teremnek".30 így lehetett egyszerre hasznos és szemet gyönyörködtető az angolparkként is emlegetett sárosdi erdő, ezzel is növelve a grófnő tekintélyét. Nem véletlen tehát, hogy az országjáró kiemelte azt is, hogy egy „ilyen fában szegény vidéken micsoda nyereség egy ilyen erdő a jövő számára, ... dicsérendő és köszönetre méltó az ilyen törekvés."31 A tervezők persze nem csak a kastélykertet és az angolparkot tartották szem előtt a fásításkor, hanem a Sárosdot átszelő országutat is, így emellé szintén fasort ültettek.32 Sajnálatos, hogy a remek angolkertről és a kastélyról nem maradt fenn a leírással egykorú rajz vagy metszet. Ezek formájára így a később keletkezett források ismertetése során térek vissza. Fényes Elek 1851-ben megjelent, Puszta- Sárosdot is leíró munkájában33 „egy angolkert formára, mesterséges fasorokkal keresztülhasított kies erdő"-ként jellemezte a „Josephina nevű liget"-et, megemlítve a két Diana szobrot, egy tavat, és a korábbról szintén ismert „honi s külföldi" csemetéket. A Jozefa-erdő mellett Fényes „egy válogatott schweiczi tehenészet"-et, az urasági kastélyt és egy csinosan elrendezett kertet tartott említésre érdemesnek. A leírás keletkezésének idején még az idős Esterházy Pálné Csáky Jozefa kezelésében állt a birtok, tulajdonosai ugyanakkor elhunyt férjének testvérei, József (1760-1830), és Imre (1763- 1838) voltak. Az özvegy leányai fiatalon távoztak az élők sorából, a grófnő pedig 1841-ben hunyt el, fiú örökös nélkül. Mindnyájan Sárosdon nyugszanak.34 A birtok - bizonyára már az 1840-es évek elején - Esterházy Imre legkisebb fiának, Esterházy László grófnak (1810-1891) a tulajdonába került.35 Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején előbb magyar oldalon harcoló, nemzetőröket toborzó és vezető,36 majd Fejér megye 1848 végén bekövetkezett osztrák megszállása után a császár oldalán hivatalt viselő37 főúr Sárosdon telepedett le. Az energiáit főként az uradalom fejlesztésére fordító főúr a későbbiekben is tevékeny részese volt a megyei politikai életnek. A forradalom és szabadságharc után tíz évvel, 1858-59-ben készült második katonai felmérésen jól felismerhető a Fényes által leírt, csinosan elrendezett kert és a kastély is. A kert a kastély és a Seregélyes felé vezető gazdasági út között helyezkedett el, tehát részben a későbbi kastélypark, részben a későbbi kertészet területén. Leglátványosabb részei a négy szimmetrikus táblára osztott keleti terület, valamint az épület északi oldalán kanyargó utakkal felosztott egység lehettek. A kastély a szimmetrikus kert és a Puszta Sárosdot a mezővárostól elválasztó patak között állt, a Szolgaegyháza felé vezető út közelében. Az épület négyszög alakú udvart vett körbe, úgy, hogy a déli oldalának szárnyai között nyílt lehetőség az udvarba jutni. A kastély környezetéről még annyit árul el a térkép, hogy a patak mellett is fák, esetleg egy kis liget vagy erdő terült el, de a 18. század végi sziget ekkor nem létezett, és a pataknak a hídtól délre eső részén is keskenyebb lett a medre. A Szolgaegyháza felé vezető út mellett ugyanakkor egy jelentős épületegyüttes tűnik fel, amely formájából és elhelyezkedéséből ítélve talán istállónak és kocsiszínnek vélhető. Az, hogy magáról a kastélyról némileg többet tudhatunk, Möller István (1860-1934) építésznek köszönhető. A szakirodalomból ismert, hogy az 1860-as években Esterházy László Wéber Antallal építtette át kastélyát.38 A 19. század első felében álló úri lakról viszont már a Wéber által létrehozott épület 1890-es évekbeli átalakítása előtt, Möller István által készített kettő alaprajzi felmérés árul el néhány apróságot.39 Eszerint Wéber felhasználta a régi kastély jelentős hányadát, így a keleti szárnyát, valamint az északi szárny nagyobb részét, és talán az egész délnyugati szárnyat. Möller felmérése a biztosan Wéber által kialakított nyugati és délnyugati szárny mellett egy nagyrészt egytrak- tusos, az udvar felé részben zárt, részben nyitott folyosóval forduló épületet ábrázol. Ezek a régi kastélyból megmaradt szárnyak néhány helyen biztosan őrizték alaprajzuk korábbi beosztását is. A részletesebb rajz40 elárulja, hogy a keleti szárny bejáratával szemben álló terem felosztása előtt három nyílászáróval tekintett a parkra - korábban idézett feltételezésem szerint annak egyik leglátványosabb részére. A két sarkában cserépkályhával felszerelt helyiség elhelyezése azt sugallja, hogy egykor a barokk és/vagy klasszicista épület központi terme, ebédlője lehetett. A zárt folyosó mellett L-alakban húzódó teremsor kijelölhette a Csáky grófnő és vendégei által használt társasági tereket, illetve a déli szárnyban talán a ház úrnőjének lakosztályát is. Mindez azonban csupán feltételezés. A kastélyra és a körülötte elterülő parkra 176
