Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bödő István: Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében
Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében Sárosd és környéke 1783-ban. (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtár, I. katonai felmérés Col. XII. Sect. 23. 1783. másolat, részlet) Esterházy Ferenc 1730. október 31-én a pusztákat Esterházy Györgynek engedte át,16 azonban annak korai halála miatt újra a főispán birtokába kerültek. Az örökös nélkül elhalt Esterházy Ferenc halála után az uradalom megoszlott. Az egyik részen Esterházy Jánosné Berényi Borbála (1698-1759)17 gazdálkodott. Jelentős számú állatállományt tartott (91 ló és 120 szarvasmarha).18 A birtok másik részén fia, Esterházy (IV.) Dániel (1723-1759) allódiális gazdálkodás kialakítására törekedett. Az allódiumok igényelték a nagyobb munkaerőt, azonban Sárosdpusztán 1747-ben mindössze 11 család élt, összesen 58 családtaggal.19 A telepítési folyamat 1750 körül kezdődött, de első ízben nem vezetett eredményre. Az okok között találhatjuk a mostoha természeti körülményeket, a nehéz megélhetési viszonyokat és a portio változatlan fizetését. A sárosdiak nyomorát érzékelteti az a levéldokumentum, amelyet 1754-ben a vármegyének írtak: „...most újra ismét többeken is közülünk szándékoskodnak elmenni, mivel az marháinkat az télnek mostohasága miatt az Dunán túl kölletett hajtanunk mellyek ottan rész szerént elvesztek és eldöglöttek, rész szerént pedigh aztatis, amely meghmaradott az kenyérnek szüksége miatt máris alkalmasint elkölletett adnunk és majd úgyszólván vesztegetnünk. Azonban sokan közülünk mégis mindennap egy darab kenyérre alig verradnak és annyira jutottunk közönségesen, hogy mindenféle tsekély jószágotskánk, melly mégh mostanában meghvagyon, aztat méltoztassék az Tekintetes Nemes Vármegye újra conscribáltatni..."20 151
