Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben készíttetett lélekösszeírása Veszprémről - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. (Veszprém, 2012)
III. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szerepe a város és a veszprémi egyházmegye életében a katolikus megújulás századában - A püspök egyházpolitikája
Az 1757. évi jelentés az áttértek számát területi és felekezeti bontásban is közli, a nem katolikus felekezetekhez tartozók összlétszámára pedig csak következtetni tudunk. 1752-ben az egyházmegyében összeírt lakosság lélekszámú megközelíti a 150 ezret, 1757-ben az egyházmegyében mintegy 115 ezer katolikusról adnak számot. Ezeket az adatokat hitelesnek elfogadva a lakosságnak ekkor már csak alig valamivel több, mint egyötöde tartozott valamelyik nem katolikus felekezethez. Az 1757-es jegyzékben a legtöbb áttérőt a veszprémi esperességben jegyezték fel. Az áttértek felekezeti megoszlását vizsgálva a reformátusok egyharmados többséggel szerepelnek az evangélikusokkal szemben. A veszprémi püspökség területén a 17. század végétől kezdődően a felekezetek közti határok eltolódtak, a homogén protestáns területek vallási egysége megbomlott, a katolikusok protestánsok közti arány megváltozott, a korábbi protestáns többséggel szemben fokozatosan a katolikusok jutottak túlsúlyra. Biró Márton veszprémi püspök idejében ez a folyamat erőteljesen felgyorsult.97 A püspök egyházpolitikája Biró püspök egyházi pályájának felfelé ívelése és püspöksége első éveinek pozitív állami értékelése azt mutatja, hogy összhangban volt kora eszméivel. Ebben az időszakban nemcsak Ausztriában, hanem a Habsburg-birodalom más részeiben is újjáéledtek az ellenreformációs tendenciák. Erdélyben például a rekatolizációs folyamat udvari támogatással az 1730-as, 1740-es években éri el tetőpontját, de még 1774-ben is sor került protestáns parasztok királyi rendeletre történő áttelepítésére a birodalom egyik részéből a másikba. Megfigyelhető, hogy az ekkor szembenálló katolikus és protestáns törekvéseknek már nem a különböző felekezetek állami támogatással történő konfrontációja volt a cél, hanem az állam és a katolikus egyház látszólagos egyetértésének formájában már az állam és az egyház közti kapcsolat reformjának, a kettő szétválasztásának tendenciái jelentkeztek. Elkezdődött az uralkodói hatalom vallási eredetéről és az állam szerepéről alkotott felfogás megváltozása, és az uralkodóház egyre szélesebb önállóságra törekedett az egyházi ügyek intézésében. A bécsi kormány egyre inkább ellenezte a vallási béke bármilyen megzavarását, és fokozódó mértékben magának igyekezett fenntartani az egyházpolitikai kérdések intézését. Bécs Rómához fűződő viszonya függetlenebbé vált, és a katolikus egyház fokozatosan eszközzé vált az állam kezében. Az új egyházpolitikai felfogásnak kezdett részévé válni a vallási tolerancia gondolata.98 97 Tüskés Gábor-Knapp Éva: Padányi Biró Márton és a dunántúli protestantizmus, 143. o. 98 Tüskés Gábor-Knapp Éva: Padányi Biró Márton és a dunántúli protestantizmus, 143-144. o. 30
