Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben készíttetett lélekösszeírása Veszprémről - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. (Veszprém, 2012)
III. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szerepe a város és a veszprémi egyházmegye életében a katolikus megújulás századában - A püspök egyházszervező tevékenysége
A püspök egyházszervező tevékenysége Volkra, Esterházy és Acsády püspök is az egyházmegyén kívülről érkezett a veszprémi püspöki székbe. A hatalmas egyházmegye megismerése mindannyi- uknak hosszú időbe telt. Padányi Biró Márton egyénisége mellett talán annak köszönhette sikereit az egyházmegye szervezésében, hogy területileg és személyi állományát tekintve is nagyon jól ismerte püspökségét. Hosszú idő után ő volt az első olyan püspök, akinek pályája az egyházmegyében felfelé ívelt. Tisztában volt a feladatokkal, a lehetőségekkel és a nehézségekkel is. Erőteljes, ellentmondást nem tűrő egyénisége volt.80 Biró püspök engedélyt kért a királynőtől, hogy a reformátusokat is vizitál- hassa, ún. generalis visitatiot folytathasson. Az 1745. december 8-án kelt királyi rendelet értelmében megbízást kapott az egyházmegyéje területén élő nem katolikus lelkészek, imaházak látogatására is. A püspök az egyházmegye egész lakosságát hatáskörébe tartozónak tekintette.81 Egyházlátogatásai során következetesen felkereste a protestáns templomokat és lelkészeket, a protestáns gyülekezetekben is prédikált. Az energikus főpap kinevezését követően szemináriumot alapított, amely a papság megfelelő helyi utánpótlását biztosította, és hozzálátott az egyházszervezet kiépítésének folytatásához.82 Megkétszerezte a főesperességek számát, és legfőbb törekvései közé tartozott a katolikus plébániák, tanítói állások és templomok számának növelése, aminek érdekében a régi építmények helyreállítása és újak emelése mellett a protestáns tulajdonban lévő templomok elvételétől sem riadt vissza.83 Biró Márton az 1750-es évek végére befejezte a plébániahálózat struktúrájának kiépítését, ezzel a korábban plébániahiányos vidékeket is bekapcsolta az egyházszervezet élő közösségébe, egyedül Somogy megye déli, Baranyával határos vidékén maradtak jelentősebb aránytalanságok. Ezeket az aránytalanságokat csak a 18-19. század fordulóján sikerül csökkenteni. A veszprémi egyházmegye területén a 17. század közepére csaknem 500-ról 5-re zsugorodott plébániák száma a század második felében lassan emelkedni kezdett, majd püspökségének kezdetére 90-re szaporodott. Padányi Biró Márton püspökségének 17 éve alatt ugyanannyi új plébánia jött létre, mint az 1710 és 1735 közötti 25 évben (1710-1735: 71 plébánia; 1745-1762: 70 plébánia). Az ehhez szükséges idő csökkenése mutatja, hogy az egyházmegye helyzete, támaszkodva a század első harmadának eredményeire, időközben jelentősen javult. A plébániahálózat bővítését olyan külső erők, mint például az egyház80 Dénesi Tamás: Alsópapság, pasztoráció és egyházi irányítás a 18. századi veszprémi egyházmegyében, 146. o. 81 Dénesi Tamás: Alsópapság, pasztoráció és egyházi irányítás a 18. századi veszprémi egyházmegyében, 119. o. 82 Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye igazgatása a 18. században, 88. o. 83 Tüskés Gábor-Knapp Éva: Padányi Biró Márton és a dunántúli protestantizmus, 141.0. 27
