Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben készíttetett lélekösszeírása Veszprémről - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. (Veszprém, 2012)
III. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szerepe a város és a veszprémi egyházmegye életében a katolikus megújulás századában - A veszprémi egyházmegye a megújulás századában
III. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szerepe A VÁROS ÉS A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE ÉLETÉBEN A KATOLIKUS MEGÚJULÁS SZÁZADÁBAN A veszprémi egyházmegye a megújulás századában A veszprémi egyházmegye megújulása a 17. században kezdődött el, de tartós eredmények az ország törökök alól való felszabadítása után, a 18. században mutatkozhattak meg. A veszprémi püspökségben is több évtizedes, időnként évszázados lemaradásról, megkésett folyamatról beszélhetünk. Hiányzott a katolikus közösségeket megtartó képzett papi utánpótlás, de legtöbbször a püspök egyházmegyei jelenléte is. A püspökök közül többen közhivatalt is viseltek, amely a királyi országrészhez kötötte őket, így alig tartózkodtak egyházmegyéj ükben.65 A katolikus megújulás kezdőpontja a Dunántúl legnagyobb egyházmegyéjében 1630-ra tehető. Sennyei István püspök visszaváltotta az elzálogosított püspöki birtokokat, majd visszaállította a veszprémi káptalant. A kanonokok többsége nem Veszprémben lakott, hanem különböző plébániákon lelkipásztori szolgálatot végzett, így erősítve a szinte teljesen eltűnt katolikus alsópapság pasztorációs munkáját. A káptalan nagyprépostja a veszprémi plébániát vezette. A világi papság lelkipásztori jelenléte kizárólag a királyi országrészhez tartozó egyházmegyei területeken, Zala és Veszprém vármegyében bizonyítható.66 67 A dunántúli harcok után 1687-ben a veszprémi püspöki székbe Széchényi Pál került, aki egy tucat plébániát talált öt vármegyére kiterjedő hatalmas egyházmegyéjében. Az egyházszervezet legalsó szintjét jelentő plébániahálózat kiépítése a veszprémi egyházmegyében mintegy fél évszázadot vett igénybe. A korszak kezdetén, 1710-ben regisztrált 21 egyházmegyés plébánia Zala megyét leszámítva elszórtan helyezkedett el a Dunántúl közel felét kitevő püspökségben. Ebben az időben a katolikus hívek lelkigondozását túlnyomórészt a szerzetesi közösségek látták el. Az 1710-et követő 25 év alatt az egyházmegye területének nagy részén megtörtént a plébániahálózat vázának a létrehozása.6' A veszprémi várban lévő, a hódoltság alatt többször leégett püspöki rezidenciában a vár kapitányai laktak, de a hozzá tartozó gazdasági épületeket a püspökség használta. A kapitányok a palota használata mellett a földesúri hatalmat is gyakorolták. A végvári katonaság és Veszprém lakossága jobbára protestáns 65 Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében, In: Hermann István és Karlinszky Balázs (szerk.): Megyetörténet, 103. o. 66 Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai (1554-1760), 6. o. 67 Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye igazgatása a 18. században, 88. o. 23
