Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)

Czetz Balázs: Egy utópia története

Czetz Balázs kész állapotok miatt az új lakók méltatlan állapotok között éltek. Különösen igaz volt ez a munkásszállókra és azok környezetére. Az ország különböző részéből, eltérő társadalmi rétegekből toborzott munkások elhelyezése nem volt konflik­tusmentes. A nagyfokú fluktuáció szintén nem kedvezett az állandó, jól működő közösségek kialakításának. Ifj. Kővári Kálmán bodajki vb elnök 1955 januárjában tartott ellenőrzést a lakótelepen. Az ott uralkodó állapotok megdöbbentették. A piszok és szemét el­borította a telepet és környékét. A szemétgyűjtő edényeket nem ürítették ki, a környékükön is felhalmozódott a hulladék. Az ereszcsatornák leszakadtak, a víz a házak falán ömlött le. A vízvezetékek hibájából a pincéket elöntötte a víz, a legényszálló tetejéről a cserepek lógtak és leestek. Nem egy lakásban a WC- tartály szelepe elromlott, és a víz folyamatosan folyt. Olyan hely is akadt, ahol a mellékhelyiségek használhatatlanok voltak. „Sok lakó visszaél azzal, hogy az államunk ilyen egészséges lakást adott neki’’'’ — írta a vb elnök, „Vannak olyan családok, akiknél olyan piszok van a lakásban, hogy nem kíván bemenni az em­ber”. A végrehajtó bizottság úgy érezte, hogy az áldatlan állapotokat meg kell szüntetni, „mert úgy néz ki ott minden, mintha nem is lenne gazdája”. A lépcső­házakban szinte sehol sem égett a villany, az este hazatérők kénytelenek voltak a sötétben botorkálva megkeresni a saját lakásukat. A lépcsőházak meszelését a lakók nem tudták elvégezni, mert nem kaptak meszet, így a falak piszkosak vol­tak. Ilyen körülmények mellett nem csoda, hogy fertőző betegségek léptek fel. 1953 decemberében vérhasjárvány tört ki. Közegészségügyi szempontból szintén aggodalmakra adott okot a lakótelepi állattartás is, amely a hirtelen bekövetkezett életmódváltás egyik jellegzetes példája. A bányászlakások mellett majd minden lakó saját kezűleg épített fel egy disznóólát. A telepen szabadon legelték a kecs­kék a füvet. Az állatok tartása ellen a bodajki vb elnök több esetben felszólalt. Tűrhetetlennek tartotta, hogy a lépcsőházak előtt, szedett-vedett anyagokból ösz- szetákolt disznóólak sorakozzanak. A környék földtulajdonosai is állandóan pa­naszkodtak, hogy a szabadon kószáló kecskék megrágják a gyümölcsfákat, és ezzel nagy kárt okoznak. A lakótelepi kecsketartást 1955-ben rendeleti úton végül megtiltották.18 A lakótelepen a katasztrofális körülmények mellett az ott lakók magatartása is sok kivetnivalót hagyott maga után. Az italozás, a duhajkodás rendszeres volt a telepen. Yisóczki György, a balinkai bányák igazgatója, 1953-ban a községi tanácshoz fordult, hogy segítsenek visszaszorítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a dolgozók nem a munkába, hanem a „korcsmába” mennek. Ja­vasolta, hogy a vendéglátóhelyek nyitvatartási idejét korlátozzák, és a népboltban tiltsák meg a reggeli órákban a palackozott italok árusítását. A községi végrehaj­évekkel maradt el a lakóépületek felhúzása mögött. A témáról bővebben lásd: Horváth, 2001. I8FML XXIII. 721. a) 955. február 24. 348

Next

/
Oldalképek
Tartalom