Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Cseh Fruzsina: Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez
Cseh Fruzsina táji jellegzetességet mutató szekéralkatrészekről, típusokról is. Hasonló segítséget nyújthatnak a 20. század közepétől ránk maradt pénztárkönyvek is, amelyek vezetésére az aktuális, iparűzést szabályozó és ellenőrző hatóság kötelezte valamennyi iparost. Dolgozatomban kettő, a terepmunkám során eddig talált pénztárkönyvet elem- zek, amelyek Tardonáról és Ragályról származnak, s ugyanabban az időszakban, 1958-tól 1960-ig, illetve 1963-ig vezette őket egy-egy bognár. A könyvekbe azonos szempontok szerint jegyezték az adatokat, mégis helyenként eltérő jellegű információk is találhatók bennük. Célom, hogy megvizsgáljam, az árakra, szekéralkatrészekre vonatkozó információkon túl milyen további következtetések vonhatók le a pénztárkönyvekből az azokhoz tartozó egyéb adatok segítségével. A két forrás különbözik abban, hogy míg a ragályi könyvhöz igen kevés, csak közvetett, a tulajdonos fiától kapott szóbeli információ tartozik, valamint egykét írott forrás, addig a tardonai könyvet magától a bognártól kaptam, aki annak vezetéséről hasznos és nélkülözhetetlen, feltehetően általános érvényű adatokkal szolgált. A ragályi füzet viszont helyenként jóval részletesebb a megrendelők és a kiadások tekintetében, így talán segítségemre lehet olyan kérdések megválaszolásában, amelyekre sajnos a személyes beszélgetés nem adott lehetőséget. Felmerül továbbá a kérdés, hogy a Tardonán készített igen részletes interjún túl a pénztárkönyv milyen egyéb adatokkal tud még szolgálni a kerékgyártó munkájáról, illetve hogyan egészíti ki a szóban elhangzott információkat. Ragály község lakói a 20. század közepéig mezőgazdaságból éltek. A TSZ- esítés és a környező bányák (Rudabánya és Feketevölgy) megnyitása után sokan kétlakivá váltak, és felhagytak a földműveléssel. Az 1960-as években a település központi szerepet töltött be környező települések életében, hiszen volt körorvosa, állatorvosa, védőnője, gyógyszertára, továbbá a kastélyban könyvtára és kultúrterme. 1960-ban a népesség száma 949 fő volt, ebből 316-an foglalkoztak iparral.2 Tardona lakossága, több mint 90% a 20. század elejéig szintén mezőgazdaságból élt, ez az arány 1941-re 71%-ra csökkent. A következő években egyre nőtt az iparban és a bányászatban munkát vállalók száma, s visszaszorult a mező- gazdasági tevékenység.3 Természetesen az iparos pénztárkönyvek forrásértékének megállapítására korántsem elegendő mindössze e két példa bemutatása, jóval több pénztárkönyv elemzésére lenne szükség a kapcsolódó adatokkal együtt. Ritka alkalom viszont, hogy olyan források álljanak a kutató rendelkezésére, amelyek eredeti kontextusát, történetét, létrehozóját is ismerhetjük, vagy információkat gyűjthetünk róluk. Ezért érdemes ezt a két pénztárkönyvet külön is megvizsgálni. Ilyen jellegű pénztárkönyv felhasználására a szakirodalomban egyelőre kevés példa van. 2 SzÉNÉGETÖNÉ, 2006. 180-182. 3 Takács, 2003.15. 322
