Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)

Sütő István: A bútorfestő és fafaragó Sütő család népművészeti tevékenységéről és történetéről

Sütő István

Borbáth Károly írta ki dr. Kós Károly számára a székelyudvarhelyi levéltárból. A Székely oklevéltárak megjelenésével ma már könnyebb az összeírások tanulmányozása, így derült fény arra, hogy már az 1614. évi Bethlen féle mustrához csatolt füzetben (Regestum) megjelenik Sütő (Swteo) János neve, mint Daniel Mihály medgyesi gyűlés (M.g.) utáni szabad székely (Z. Z.) jobbágya. Az ösz- szeírás M.g. megjegyzése azt árulja el számunkra, hogy Sütő János az 1602-ben, Giorgio Basta császári generális által összehívott, medgyesi országgyűlés határozata értelmében vált (újra?) jobbággyá.8

Az 1635. évi udvarhelyszéki hadköteles székelyek összeírásában újra megtaláljuk Sütő (Swteó) Kathit és Sütő (Swteó) Jánost a visszaszerzett gyalogok (Recuperati Pedites) kategóriában. Érdekes tény, hogy habár a Sütők viszonylag korán felszabadultak a jobbágyság alól, sorsuk mégis szorosan kötődik a Dániel családhoz egészen a Dánielek kitelepítéséig.9

A hagyomány szerint, a fent említett Jánosnak volt fia Samu, unokája pedig, második József, aki a festéktörő márványlapra véste rá a nevét 1680-ban.

A „festéktörő kő”, rajta a két őrlőkével, bal felső sarkában pedig a felirattal - „1680 Sütő J”

8 Székely oklevéltár IV.

9 Székely oklevéltár V.

306