Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)

Sütő István: A bútorfestő és fafaragó Sütő család népművészeti tevékenységéről és történetéről

Sütő István

legény támogat, a lovon ülő kibontott üstökkel (...) lovagol a koporsó előtt, kezében viszi lefordítva a sírkopját. A temetőben a sírnál lőnek, s behantolás után a zászlós kopj át a sírra tűzi a lovag. (...) Rendes összeölelkezése az őspogány és a keresztény szokásnak; mert tudjuk, hogy ázsiai őseink kopjákkal jelölték a hősök sírjait, s e szokást átvette a kereszténység is ...”4

Dr. Kós Károly szerint a kopjafa főként a harcosoknak, katonáknak és hozzátartozóiknak járt, egyidőben volt jelen temetőinkben a fejfával, gombosfej fával, melyek emberalakot, akár az őst magát mintázták a kapubálványokhoz hasonlóan.

Nagyapámtól mindig csak a kopjafa megnevezést hallottam, a fentiek tükrében talán részben helytelenül. A fej fa írásbeliség előtti eredetét bizonyítja az is, hogy legtöbbször csak évszámot faragtak rá. A többi tudnivalót a halottról elárulták a minták, néha a festés, a zászlócskák, a temetőbeli elhelyezkedés. Nagyapámtól úgy tanultam, hogy a „kopjafa” mintái elárulták az illető nemét, hogy házas volt-e, hány gyereke volt, ha tanult ember, vagy esetleg katona volt, ott halt-e meg ahol született, sőt még a veszekedős jellemnek is megvan a mintája. Kopjafáinkat ma is ezen tudnivalóknak megfelelően faragjuk.

Kopjafás mintákkal is díszített sétabot, kis dombormű és gyertyatartó (saját munkáim)

4 Orbán, 1982.

304