Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gábor Ildikó: Iparosélet Kecskeméten a dualizmus korában
Gábor Ildikó lévő 20 forintnyi adósságát kifizeti.23 Peijési Sámuel cipész és felesége Búzás Judit feltehetően időskoruk miatt kötöttek életjáradéki szerződést fiukkal, Lajossal, aki a házi ingósságok, illetve a lábbelinek való anyagok és kész cipők fejében köteles volt a szülőket életük végéig lakással, ruházattal és élelemmel ellátni.24 Marton Józsefné, Laczi Erzsébet kalapos megromlott egészégi állapota miatt adta el fiának a Nagykőrösi utcán lévő üzletét, az ott levő kalapkészlettel, berendezési eszközökkel, szerszámokkal együtt.25 Gábor Nagy Györgynek szülei segítettek a kezdésben: „midőn őt saját kezére bocsájtottuk, bognár mestersége felállítása 280 fiunkba került, 1869-ben pedig bennünket elhagyván úti költségre adtunk neki 100 ftot.”26 Mások, mint például Csoó Pál és Papp Imre rézöntők, mivel egyenként nem rendelkeztek az üzlet indításához szükséges összeggel, társultak. A műhely beindításához szükséges műszerek és szerszámok megvásárlására 350-350 Ft-tal járultak hozzá.27 Ha már minden feltétel adott volt, akkor az Iparhatósághoz fordultak engedélyért. A kérelemben az addigi életút rövid foglalatát találhatjuk. Kalmár Gyula tímársegédről megtudhatjuk, hogy 1845-ben született, 1864 májusában szabadult fel, 1864 és 1872 között segédként dolgozott, de közben 1868-1870 között katonáskodott, 1872 farsangján elvette Kálmán Sándor tímármester özvegyét Beregszászi Juliannát, kinek IV. tized 473. számú házában kívánta mesterségét folytatni.28 Kovács József kőműves kérelme manapság is megállná a helyét, hiszen megtudhatjuk belőle, hogy helyi születésű, 31 éves, nős, gyermeke van. Erkölcsi bizonyítványa és vándorkönyve is bizonyítja, hogy sem erkölcsileg, sem szakmailag nem merült fel ellene kifogás, sőt refereciával is szolgál: Hankovszky úmál és a piarista kollégiumnál már nagyobb munkákat is végzett. Majd kérelme lezárásában ezt írja: „elkerülhetetlenül szükséges, hogy éltem fentartásra más segédeket is tartsak és ezekkel az én felügyeletem alatt dolgozhassak, és így mint iparos a közjó és magam elösegéllésére működjem.”29 Miután az üzlet már annyi hasznot hozott, hogy félre lehetett tenni belőle és az iparos anyagi helyzetét biztonságosnak ítélte, gondolhatott a családalapításra is. A dolgos, de elfoglaltsága, vagy félénksége miatt társra nem találó fiatal iparos a Magyar Himök „Ámor és Hymen” rovatában jelentette meg házassági hirdetését: „Egy tisztességes iparos családból való fiatal ember, aki asztalos mesterségét 23 BKMÖL IV/ 1609. t. 7. d. 1869/14. 24BKMÖL VII. 154. 295/1875. 25 BKMÖL VII. 154. 322/1879. 26 BKMÖL IV/ 1609. t. 7. d. 1870/59. 27 BKMÖL VII. 154. 631/1887. 28 BKMÖL IV. 1915/a 1134/1872. 29 BKMÖL IV. 1915/a 722/1872. 282
