Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gábor Ildikó: Iparosélet Kecskeméten a dualizmus korában
Iparosélet Kecskeméten a dualizmus korában már 4 év óta önállóan folytatja, s némi tőkével is rendelkezik, melyet nem örökölt, sem nem talált, hanem két kérges tenyerével és szorgalmas munkásságával kereste, miután a mai kornak őt megillethető leányaihoz, rangvágyó pompájuk és cifraságuk miatt, közeledni nem mer, nehogy gúnyja legyen nehány könnyelműen gondolkozó piperkőc leánynak, elhatározta, hogy ez úton fog szerencsét próbálni. Tisztelettel kér ennélfogva minden tisztességes és jó családból való, habár szegény nőt is, hogy szives és komoly ajánlataikat számára e lapok szerkesztőségébe beadni kegyeskedjenek „szorgalom”jelige alatt.”30 Ugyanígy keresett társat egy csizmadiamester is: „...jó állású, de igen kis növésű, amit bőven kárpótol az ész sziporkázó elevensége és életrevalósága. Vagyona egy kevés apai jussocskán kívül az mit mesterségébe befektetett. Üzlete szép keresetnek örvendvén, bizton mondhatja, hogy akit hymen rózsa fonállal oldalához fűz, nem leend kitéve semmi néven nevezendő fogyatkozásnak. Igen óhajtana szökés barna leányt bírni nőül, s ezért az ilyenek előnyben részesülnek. Vagyont nem kíván, de igenis megköveteli, hogy az apjának legyen valakivel borozdás a földje, hogy idővel, ha megöregednek, legyen mit aprítani a tejbe, ajánlatok „ficsúr” jelige alatt e lapok szerkesztőségébe küldendők.”31 A két hirdetés jól tükrözi az iparosság emberideálját, a lankadatlan szorgalommal és igyekvéssel dolgozó iparos alakját, aki nem szorul rá felesége hozományára és saját mesterségéből nemcsak, hogy megél, de el tud tartani egy családot is. Azonban jelzi azt a későbbi problémát, hogy az iparos idős korára a mindennapi betevő biztosítékát egy kisterületü föld hozamában látja.32 A mesteremberek leányai sem álmodoztak más jövőről, mint egy tisztességes, fiatal iparos férjről. Az iparos legények is többnyire hasonló családból származó lányt választottak maguknak feleségül, hiszen „munkára, szerénységre, erkölcsös, erényes életre nevelték őket.”33 így Bogovits József kályhás, Rankovszky Ferenc szücsmester 30 Magyar Hírnök, 1881. jún. 1.2. 31 Magyar Hírnök, 1881. júl. 1.2. p. 32 Ezt támasztja alá Pfliegler J. Ferenc miskolci iparos önéletrajzában is: fö magyar városok mesteremberének hagyományszerűleg csak az volt a törekvése, hogy tisztességes, becsületes munkája után megélhessen saját hajlékában, egy kis földet, szőlőt, házi állatot szerezhessen, szóval akkora, amikorra a kar ereje fogyatékossá lett, s az általa alapított műhely valamely leszármazottjának kezébe került, az ő saját megélhetése a kis mezőgazdaságból kiteljenPFLIEGLER, 1996. 136. Erre vonatkozóan igen sok adásvételi szerződés található az ügyvédi iratok között: Domokos Menyhért lakatosmester megvett egy széktói szőlőt 1600 Ft-ért; Búzás László tartozékaival együtt megvett egy szőlőt 700 Ft-ért; Schubert Antal aranyműves 24 hold területű birtokát évi 280 Ft bérért kiadta; Rigó József iparos házat és telket vásárolt Ladányi Mihálytól 970 Ft-ért; Kis Mihály a szintén iparos Barna Mihálytól vett házat 650 Ft-ért; Cseh Lajos bognár, Buttinger Antal városi tisztviselőtől 56 kát. hold és 637 négyszögöl területű földbirtokot vásárolt 10000 Ft-ért, melyből 4600 Ft-ot a szerződés aláírásakor már ki is fizetett. In: BKMÖL VII. 154. 1876/211., 1877/70., 1883/626., 1886/336., 1886/524. 33 PFLIEGLER, 1996. 136. 283
