Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Dóka Klára: A Pest-Pilis-Solt megyei céhek a 18. század első évtizedeiben
Dóka Klára A Pest-Pilis-Solt megyei céhek a 18. század első évtizedeiben T isztelt Hallgatóim! Jelen előadás kis részlete egy nagyobb kutatásnak, amelynek nyomán dolgozat készül a „Tanulmányok Pest megye monográfiájához” című sorozat részére, „Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872- ig” címmel. Hasonló témával 45 évvel ezelőtt Eperjessy Géza1 is foglalkozott, azonban ő a mai és nem a történeti megye területét tekintette kiindulásnak. Emellett a helytörténeti kutatások új eredményei, a történeti források jobb elérhetősége tették indokolttá, hogy a kérdést újra elővegyük. E rövid előadásban az időhatárokat a török kiűzése és 1761 között húzzuk meg, amikor Mária Terézia vonatkozó rendelkezései értelmében Pest megyében is összeírták, revízió alá vették az addig kiadott és még ismert céhleveleket. A munkánk kiinduló pontját képező összeírás Pest megyében 1761. december 1-én készült.2 Itt 60 testület felsorolását találjuk, amelyek Szentendre, Óbuda, Zsámbék, Dunapataj, Kalocsa, Vác, Ráckeve, Kecskemét, Nagykőrös, Dunave- cse és Szalkszentmárton mezővárosokban működtek. Szakmai megoszlás szerint a forrás a következő mesterségekre vonatkozik: csizmadia, varga, tímár, szűcs, szíjgyártó, nyerges, takács, szabó, gombkötő, csapó, szürszabó, paplanos, molnár, kőműves, kőfaragó, kovács, lakatos, órás, sarkantyús, csiszár, asztalos, kádár, kerékgyártó, mészáros, szappanos, tehát összesen 25 féle mesterség testületéivel találkozunk. Létszámukat tekintve a bőriparosok voltak többségben. Köztük leginkább a csizmadiák, szűcsök, szíjgyártók termeltek külső piacokra, megjelentek más-más települések vásárain, de a kézművesek nagyobb része csak a helyi szükségleteket elégítette ki. Számukra a piacot saját településük és a közvetlen környék lakossága jelentette, amely a török kiűzése után nem egyenlő mértékben, de többé-kevésbé egyenletesen és jelentősen emelkedett. Kecskemét és Nagykőrös a török korban 1 Eperjessy, 1965. 243-292. 2 MÓL Helytartótanács, Acta mechanica (A. M.) No. 12. 175
