Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Kakucs Lajos: Bánsági céhek, céhemlékek
BánsAgi céhek, céhemlékek Szülővárosára, Versecre vonatkozó adatokban Félix Milleker arról számolt be, hogy egyik őse, Johann Milleker kerekes Bécsben, apja, Kari Milleker kovács, 7 éves vándorlásának nagy részét, a bánsági kovácslegények hagyományos tanu- lóútján, a Salzkammergut vidékén töltötte. Továbbá az asztalos Leonard Schulz Zürichbe, a kalapos A. Henn, Párizs, Brüsszel, Koppenhága és Szent Péter nagyvárosok műhelyeit kereste fel.50 Dóka Klára kutatásai szerint, az 1790-1849 időszakban a helytartótanácsnál kérvényezett 461 külföldi útlevél 13,4 százaléka Temesvár, Újvidék, Arad és Székesfehérvár városából származik.51 Mesterségek és céhek a Bánsági Határőrvidéken 1718-1872 között A bánsági katonai területeken élő iparűzők első szerveződési formájáról a határőrezredek kialakulása utáni évektől van tudomásunk. Milleker szerint a bánsági ezredek felállítása után a hatáskörükben élő mesterek egy közös céhet alkottak. Szabályzatuk az 1751-ben, Ferdinánd Engelshofen tábornok által a péterváradi székhelyű szlavón határőrezred számára kibocsátott céhrendelkezések előírásait követte.52 A birodalom déli határait biztosító határőrvidékeken élő kézművesek szerveződésekor a Károlyvárosi Határőrezred kézművesei számára 1767. szeptember 21-én kibocsátott céhprivilégium volt az irányadó, amely Carl Bernhard von Hietzinger kutató szerint átvette az ottani kézművesek egyik régebbi, már 1696-tól írásban rögzített jogait. Ezt követték a szlavón ezred számára 1768. szeptember 1 -én és a varasdi (Warasdin) ezred részére 1771. február 23-án kiállított céhkiváltságok.53 Fr. Vanicek, 1875-ben kiadott nagyszabású munkájában, cikkelyek számozása nélkül, 21 idézetett közölt az 1751. évi Péterváradi Határőrezred számára kiadott és az ottani főládában őrzött céhszabályzatból.54 Ezek szerint, a határőrvidéki mestereknek (Grenzhandwerker) joguk volt a céhláda előtt tartott gyűlésen maguk köréből két elöljárót választani, inasokat fogadni, segédeknek bizonyságlevelet kiállítani és ezeket a hatóságok által jóváhagyott pecséttel ellátni. Maguknak az új mestereknek a felvétele, illetve a legények felszabadítása azonban a katonai hatóságok hatáskörébe tartozott, akiknek jogában állt elengedni a többi tartományokban szokásos drága mesterremek készítését és a mesteri cím adományozása alkalmával szokásos taxák fizetését. Mint korábban a szlavón határőrvidékről, 50 Milleker, 1949. 17. 51 Dóka, 1982. “Milleker, 1926. 65-66. 53 Hietzinger, 1817 1823. Bd. II, 253. 54 Vanicek, 1875. Bd. II, 629-631. 133
