Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Kakucs Lajos: Bánsági céhek, céhemlékek
Kakucs Lajos Közismert azonban, hogy 1695 után, a budai kéményseprő főcéh fennhatósága alá tartozott az összes neoacquista területén tevékenykedő kéményseprő. Az 1743-ban alapított szegedi kötélverők céhének főládájához tartózó mesterek dolgoztak Nagyszentmiklóson, Nagybecskereken,38 valamint Temesvár, Pécska, Fehértemplom, Pancsova és Versec helységekben.39 Ugyancsak a szegedi szabó céh 1726-ból származó kiváltságlevél-másolatán található 1816. évi bejegyzés szerint, egy Gáli János zsombolyai lakos, mint vidéki mester az említett céhnél volt bejegyezve. A bejegyzés szerint Gáli János írásban biztosította a céh vezetőségét, hogy később sem szándékozik Szegeden dolgozni.40 A bánsági kötelékverőknél maradva meg kell említenünk, hogy a pesti főcéh vidéki mesterei között a 19. században egy lippai mester is ismert volt.41 A bánsági céhek idegen legényei Nagybecskereken 1814. augusztus 21-én igazolták Johann Ledar nagyszombati születésű legény vándorlását.42 Leopold Maschgan, 1810-ben Pozsony városában született kádárlegény 1828-ban indult el vándorútjára, melynek során osztrák és magyar városok érintése után kereste fel a bánsági Temesvár, Versec, Pancsova, Nagybecskerek, Nagyszentmiklós településeit. Különösen hosszadalmas volt a nagyszentmiklósi tartózkodása, ahol legényünk három évet egy szeszgyárban dolgozott. 16 évi vándorlás után Maschgan 1844- ben Újpécsen telepedett le.43 A temesvári kádárok pecsétnyómója A kremsi kötélverő, Leopold Nathmüller 1801- vándorkönyvéből kitűnik, hogy Krems Bécs - Pest - Bukarest - Konstantinápoly - Jasi városokat is érintő 13 éves vándordíja során, legényünk 1854 és 1858 között Temesváron, Pancsován, Versecen és Lúgoson is dolgozott.44 38 Györvári, 1989.211. 39Magyar Néprajz III. 126-127. 40 Varga, 1876. 15-23. 41 Magyar Néprajz III. 129. 42 Szabolcsi, 1979. 69. 43 Ulmbach/Neupetsch. Heimatblatt Nr. 22/2005. 44Ortura, 1979.46-48. 130
