Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

VII. A világháború okozta krízis és az újrakezdés - A Tanácsköztársaság hónapjai

*

napokban néhány oldalas jelentést készített Herend háború alatti helyzetéről és az aktuális állapotokról.150 Ebből, a már korábban elmondottak mellett különösen érdekesnek számítanak a tárgyi berendezésekre vonatkozó utalások. Innen tudhatunk arról, hogy az 1917-től használaton kívüli kemencék mostanra annyira teleszívták magukat nedvességgel, hogy azokat csak hosszas és költséges munkával lehetett volna üzemképessé tenni. Farkasházy Jenő a mindennapi működéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy a háború alatt idősebb, már nem hadköteles festőkkel igyekezett a termelést biztosítani, és a folyamatos deficitet kölcsönökkel, hitelekkel fedezte. A levél megírását követő napokban az Iparművészeti Direktórium kiküldöttjei mellett a Pénzügyi Népbiztosság, valamint a Szociális Népbiztosság Tégla- és Agyagipari Szakosztálya is leltárt készített a nagyipari vállalkozások közé sorolt gyárról. A pénzügyi népbiztos ellenőrzését követően - elfogadva Farkasházy Jenő ajánlatát - azzal az előterjesztéssel állt elő, hogy a folyamatos likviditási problémákkal küzdő, az állam számára jelenleg semmiféle hasznot nem termelő gyáregységet egyelőre ne szocializálják. Helyette inkább nevezzék ki a tulajdonost termelési biztosnak és rendeljenek mellé egy kereskedelmi vezetőt, aki a vállalat pénzügyeit intézi és ellenőrzi. A gyár szocializálása helyett azt is javasolták, hogy a majdani termelés során előállított tárgyak képezzék az állam tulajdonát, és ha nyereségessé válik Herend, akkor érdemes azt állami tulajdonba venni. Ezzel egy időben Farkasházy Jenő is elkészítette saját jelentését és hamarosan el is küldte azt a fővárosba.151 heveiében a tényleges termelés beindítására vonatkozólag nem tudott konkrét ígéretet tenni, utalva arra a köztudott tényre, hogy az ágazat helyzete alapanyag importfüggősége miatt a cseh, valamint a németországi politikai és gazdasági viszonyoktól függ. Ezért addig, amíg a kül- és belpolitikai helyzet megnyugtatóan nem rendeződik, csak a modellek és formák kijavítását valamint a még raktáron lévő tárgyak festését tudja vállalni.

A proletárhatalom szakmai szervezetivel úgy tűnik egy időre sikerült megegyeznie, azonban a faluban többször felbukkanó vörös katonák és politikai megbízottak komoly félelmet ébresztettek benne és vendégeiben. Ennek következtében például a Hubay család több hetes itt tartózkodás után, 1919 júliusában a két fiú, Andor és Tibor kényszersorozása elől Bécsbe szökött. Vendéglátójuk e közben a faluban fel-felbukkanó vörös katonáktól igyekezett megóvni gyárát és munkásait. „Az elmúlt napokban detektívek és vörös katonák jártak a faluban és két munkást elvittek vörös katonának Hajmáskérre...A detektívekkel együtt megjelent két aljas budapesti szakszervezeti munkás és erőszakkal communizálták gyáramat. ”152 A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban történt rekvirálástól végül úgy sikerült csak megmenteni a gyárat, hogy ígéretet tett

150 VeML XI.46.b.aa. 33. tétel. Kérvények a Tanács-kormányhoz.

151 VeML XI.46.b.aa. 33. tétel. 1919.

152 OSZK, Kézirattár73/164. 1919.

75