Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
VII. A világháború okozta krízis és az újrakezdés - Újraformálódás
arra, hogy az adott körülmények között teljesen irreális munkásfizetést biztosít alkalmazottai számára. Ezt végül nem kellett kifizetnie, hiszen 1919. augusztus 1.-én a Tanács-kormány megbukott. Az eltelt több, mint öt hónap komoly szenvedést okozott a falu, a gyár és a tulajdonos számára. Egy héttel a vörös uralom bukása után Farkasházy Jenő így írt minderről Bécsben tartózkodó barátainak. „Nem írhatom le, hogy én és a falu mennyi izgalmat álltunk ki és mennyire, mily erélyesen kellett magunkat védeni, különösen Szentgálnak, hogy nagyobb baj ne történjen...Gyáram nagyon megviseltjövő héten megyek egy-két nagy úrhoz.113 Újraformálódás A Tanácsköztársaság bukását követő hónapokkal kapcsolatban meglehetősen hiányosak az ismereteink. Úgy tűnik Farkasházy az adott lehetőségeken belül megpróbálta a termelést biztosítani, ennek érdekében 1920 első harmadában 20- 30 munkás, főként festőt alkalmazott a gyárban. Munkásai számára a munka mellett hasznos szabadidő eltöltésről is igyekezett gondoskodni, például ebben az évben előfizetett számukra a Magyar Nemzeti Munkáskönyvtár című 154 sorozatra. A lassan rendeződő bel- és külpolitikai viszonyok és megváltozott körülmények miatt Farkasházy Jenő és ügyvédje, Várady Gábor számára egyértelművé vált, hogy komoly strukturális váltásra van szükség ahhoz, hogy a nagy múltú intézmény rentábilissá válhasson. A folyamatosan változó európai piaci viszonyokhoz alkalmazkodva gyors cselekvésre volt szükség. Ötletekből úgy tűnik nem volt hiány, ám ezek lehetséges megvalósulását számos körülmény befolyásolhatta. A hitelek és adósságok egyre nehezedő súlya jelentette a legjelentősebb korlátozó tényezőt. 1920 márciusában például még az Első Magyarhoni Üveggyárak Rt.-től örökölt, s az állammal szemben fennálló adósságtöredék miatt a Magyar Kereskedelemügyi Minisztérium kezelése alatt álló Magyar Országos Közgazdasági Alap zálogjogot helyezett a gyár ingatlanjaira.A kincstár természetesen szerette volna visszaszerezni befektetett tőkéjét, ennek érdekében tárgyalásokat kezdett több ajánlattevővel is. Közülük végül Farkasházy Jenő rokona, a fővárosi porcelángyáros és nagykereskedő, Tóvárosi Fischer Emil vállalta, hogy kifizeti a 160 ezer korona hátralékot, cserébe a zálogjogért.* 154 155 156 A vállalat tulajdonjoga végül mégsem cserélt gazdát, OSZK, Kézirattár 73/164. 1919. 154 VeML. XI.46.b.cc. 10. tétel. 1920. 155 VeML XI.46.b.aa. 10. tétel. 1920. A Magyar Kereskedelemügyi Minisztérium 32694/1920/27. számú határozata. 156 Tóvárosi Fischer Emil (1860-1937) Külföldi szakmai tanulmányait, melynek során 1881-ben a Teplitzi Kerámia Ipari Szakiskolát is elvégezte, hazatért és 1893-ben átvette az édesapja által alapított fővárosi üveg- és porcelánkereskedést. 1911-ben aztán saját gyárat is létrehozott, 76
