Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
V. Sikerek és kudarcok az első világháború előestéjén - A gyártó és megrendelő szeszélyei
hiszen a Budapest-Szombathely vasúti vonalon közlekedő személyvonattal a fővárosból egy nap alatt meg lehetett járni az utat. A korabeli közlekedési viszonyok fejlődésével, valamint az utazási és szabadidős szokások változásával egyre többen döntöttek úgy, hogy különösen a nyári vakáció idején meglátogatják a gyárat. A századforduló környékén a későbbiekkel ellentétben még szervezetlenül, leginkább csak a tulajdonos meghívására érkezhettek vendégek Herendre. A látogatások legfőbb célja az érdeklődésen túl az új tárgyak iránti kíváncsiság, azaz a megrendelendő áruk személyes kiválasztása volt. Bár Farkasházy Jenő az indulást követően külföldi példákat követve néhány fővárosi kereskedőnél is elhelyezte termékeit, ettől függetlenül a nagyobb hazai megrendelők jobban szerették maguk kiválasztani a szalonjaikba szánt műtárgyakat. Az országosan ismert arisztokrata családok és nagypolgárok sok esetben népes társasággal együtt utaztak Herendre, hogy az ott töltött órákat követően visszatérjenek valamelyik közeli kastélyba vagy kúriába. Mellettük természetesen a környékbeli előkelőségek is tiszteletüket tették Herenden, 1913 tavaszán például Tabody Tibor, Zala vármegye főispánja látogatta a meg a gyárat, hogy a vizit végén egy családi címerével díszített étkészletet rendeljen magának.93 A századfordulótól az első világháború kitöréséig terjedő majd másfél évtized üzleti szempontból meglehetősen ellentmondásosan alakult. Igaz többször is sikerült jelentős tőkét bevonni, azonban ezek egy részét a tulajdonos vagy a fenyegető adósságok törlesztésére, vagy innovációra, vagy éppen hobbijának hódolva műalkotások gyűjtésére tehát saját életnívójának biztosítására fordította. Egy 1922-ben barátja és ügyvédje tollából kelt levél mindennél jobban ábrázolja a művész személyiségét és üzleti politikáját „Miután a gyár bármely ízlésnek megfelelő porcellánokat tudott gyártani, eddigi működése abban állott, hogy megrendelésre, a megrendelők kívánság és ízlése szerint készítette productumait. Ez természetesen a gyártás mennyiségét tekintve igen korlátolt volt. A tulajdonosa azonban, aki se nem igényelte, se nem ambitionálta a financiális eredményeket, megelégedett a gyártás rendkívül szűk kereteivel, amely biztosította neki a gondtalan megélhetést. ”94 Várady Gábor szavai megerősítik azon feltevésünket, hogy az első világháborút megelőző években a herendi porcelángyár elsősorban alkotó műhelyként és nem termelő egységként funkcionált.95 93 VeML XI.46.b.cc. 10. tétel.1913. 94 VeML XI.46.b. aa.41. tétel. Támogatási kérelem Adolf Grünbaumtól (New York) az amerikai piacok ügyében 95 Várady Gábor ügyvéd, 1918 végén került először kapcsolatba Farkasházy Jenővel. Ezt követően a porcelángyár ügyeinek legmegbízhatóbb intézője lett.
