Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
VI. A porcelán útjai - A Manufaktúra kapcsolathálói
VI. A PORCELÁN ÚTJAI - A MANUFAKTÚRA KAPCSOLATHÁLÓI Miután 1896 szeptemberében Farkasházy (Fischer) Jenő megszerezte a nagyatyja által is vezetett gyár tulajdonjogát, megtisztelő, ámde előre nem látható nehéz feladatok sokaságát vállalta magára. A művészi vénájú, folyton alkotni vágyó Farkasházy (Fischer) Jenő hamar szembesült azzal, hogy a gyár fenntartása bizony komoly és folyamatos szervező munkát igényel. A napjai jelentős részét így rövidesen a pénzügyi háttér előteremtése mellett a megrendelőkkel folytatott tárgyalások töltötték ki. Ahhoz, hogy üzleti stratégiáiról, kapcsolatairól képet kaphassunk, a töredékesen fennmaradt üzleti- és magán- levelezések mellett a számla- és kasszakönyvek bejegyzéseit kell átvizsgálnunk. Mivel a herendi porcelánáruk alapvetően megrendelésre készültek, ezért a tulajdonos levelezéséből és a vállalat hiányos kereskedelmi irataiból a jelentősebb igénylők személyazonossága egyes időszakokban részben feltérképezhető. Herend, ahogy már említettük áruinak jelentős részét korábban is főként külföldön értékesítette, s ez a tendencia a millenniumot követően is tovább folytatódott. Ahogy Fischer Mór idején, úgy ebben a harminc esztendőben is nagyon sok múlott azokon a személyes szakmai és társadalmi kapcsolatokon, amelyek elősegíthették a termékek ismertté válását. Az unoka esetében párizsi összeköttetéseit érdemes feltétlen kiemelni, hiszen a megrendelők egy jelentős köre a francia fővárosból származott vagy szorosan kötődött ahhoz. A Párizsban eltöltött évek nemcsak a francia, hanem a nyugat-európai, sőt a potenciális hazai megrendelő kört is alapvetően meghatározták. Üzleti levelezését átnézve Párizs mellett bécsi kapcsolatait érdemes még kiemelni. Ennek magyarázata nagyrészt az Osztrák-Magyar Monarchia sajátságos gazdasági berendezkedésében keresendő. Az 1867-ben aláírt gazdasági kiegyezés egyik meghatározó pontja, a közös piac ugyanis egyszerre jelenthetett lehetőségeket és korlátokat a magyar vállalkozások számára. Mivel a többször módosított és a kortársak által folyamatosan vitatott közös piac, egységes vám- és kereskedelmi területként határozta meg a két országot, ezért a porcelánértékesítési ágazatban nagy hagyományokkal rendelkező Lajtán túli gyárosok és kereskedők alapvetően kedvezőbb pozícióba kerültek. Bár a magyar gazdaság e 55
