Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
V. Sikerek és kudarcok az első világháború előestéjén - Üzletek és hitelek
----------------------------------------------------38* támo gatásban látta. Méltányossági okokra hivatkozva ugyan kérte egyes, például Párizs óta görgetett részleteinek elengedését, valamint újabb, közel 50 ezer korona vissza nem térintendő támogatást, mégis a fő hangsúlyt az innovációra, új módszerek bevezetésére fektette. Kétségtelen, hogy Farkasházy művészi megoldásai nemzetközi szakmai körökben ismertek voltak, azonban ezek gyakorlati, piaci alapú hasznosítása messze elmaradt a nyugat-európai konkurensektől. Addig, amíg a magyar állam válaszára várt, újabb tervek kidolgozásába fogott. Legújabb ötlete - amelynek előkészítését már az évszázad első éveiben megkezdte - reneszánsz korabeli érmék és plakettek reprodukciója, illetve ebben a stílusban készült új minták tervezése és kivitelezése volt. Ezzel kapcsolatban azonban egy komoly probléma merült fel. Mivel eddig kizárólag csak Sév- res-ben készítettek ilyeneket, így a plakettek reprodukciós jogának megszerzése, valamint egyes sikeres minták beszerzése komoly pénzügyi befektetést igényelt volna. Ehhez a likviditási gondokkal küzdő vállalkozásnak nem volt megfelelő tőkéje, ezért természetesen ismét a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz fordult segítségért. Bár a francia gyár eredményeit figyelembe véve idővel feltételezhetően nagy jövedelemre számíthatott volna, s ezzel együtt a hitelező is, a sok bizonytalansági tényező miatt végül ismét elutasították kérését. Ez év nyarán aztán a magyar kincstár ismét visszautasította mind az újabb kölcsönre, mind eddigi tartozásának átütemezésére tett javaslatait, sőt felszólította az eredeti szerződésben foglaltak betartására. Farkasházy Jenő az újabb sikertelen kísérletek ellenére sem adta fel, és igyekezett újra meggyőzni az államot arról, hogy a világhírű porcelángyárba érdemes invesztálni. Kérvényei közül különösen érdekes az 1910-ben, a Kereskedelemügyi Minisztérium felé benyújtott levele.86 Ebben részletesen írt az elmúlt tizennégy esztendő sikereiről és nehézségeiről, valamint kitért az ellene folyó rosszindulatú támadásokra is. Bírálói szerint ugyanis saját érdekében képes volt mindent pénzzé tenni, és a fejlesztések helyett csak középszerűségre törekedni. Farkasházy levelében utalt a gyár megvétele előtt kelt tervezetére, amelyben világosan kifejtette, hogy a tömegtermelés helyett az egyedi, művészi alkotások elkészítésére és a gyár művészi hírnevének visszaszerzésére kíván törekedni. Ehhez pedig nincsen szüksége az elődei által vásárolt gépekre és formákra. Indoklása szerint döntései sikeresnek bizonyultak, hiszen 1900 és 1904 között három nemzetközi és számos hazai elismerést is kapott, amelyeknek köszönhetően újra a jegyzett porcelánmárkák között emlegették Herendet. Kritikusai azt is elfelejtették figyelembe venni, hogy nemcsak a szakma, hanem a magyar állam is kitüntetéssel ismerte el tevékenységét. Farkasházy Jenő számára az 1907-ben odaítélt állami és az iparművészeti érem komoly elégtételt jelentett, hiszen erre kritikusaival szemben többször is hivatkozott. 86 VeML XI.46.b.aa. 10. tétel. 1910. 49
