Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
V. Sikerek és kudarcok az első világháború előestéjén - A gyártó és megrendelő szeszélyei
A folyamatos kérvényezések és az arra érkező elutasító válaszok számos esetben elbizonytalanították, sőt elkeserítették a porcelángyárost. 1909-ben nagy keserűséggel írt barátjának, Hubay Jenőnek a hazai közéletben tapasztalható állapotokról. „Nem képzelheted el, valahányszor külföldről visszaérkezem egy búskomorsághoz fogható hangulat fog el. Az itteni korrumpált viszonyok, a barbár közigazgatástól kezdve minden olyan tényezőig, amelyekkel sajnos nekem számolni kell és melyeket ki nem kerülhetek, megutáltatják velem az életet.*7 IImk ----------------------------------------------------------------------------------------------------A gyártó és a megrendelő szeszélyei Farkasházy Jenő, amikor belépett a nagyatyja által alapított gyár kapuján, valószínűleg nem így képzelte a következő évtizedeket. A képzett művész, aki ifjú éveiben a sévresi-i és a meisseni gyárakban szinte csak az alkotás esztétikáját csodálta, nagyot csalódott, amikor a hétköznapok során a vállalkozást életben tartó szövevényes pénzügyi folyamatok útvesztőibe tévedt. Mint művész, elsősorban teremteni jött Herendre, azonban hamar rá kellett döbbennie arra, hogy idejének nagy részét nem a műhelyben, hanem íróasztalánál, állami hivatalokban és a hitelező bankoknál fogja tölteni. A korabeli dokumentumokból jól látszik, hogy számos esetben megrendelésekből sem volt hiány, mégis ezek egy részét vagy nem, vagy csak a megállapodásokban foglalt határidőn kívül teljesítette. Ezzel kapcsolatban persze fontos megjegyezni, hogy több esetben a megrendelők szeszélyei, változó igényei is hozzájárultak a csúszásokhoz. 1904-ben például gróf Wenkcheim Frigyesné közvetlenül a szállítás előtt tájékoztatta a gyártót arról, hogy a megrendelt étkészletből néhány tárgyra mégsem tart igényt, így azt ne is küldjék fővárosi palotájába, „...az ebédlő készletről azt írtam Önnek, hogy elfogadom, de utólagosan azon kételyem jött, hogy mégis csak mindig ezüst tálakat fogok használni és így a kért tálakat nem igen fogom használni... ”87 88 Emellett előfordultak olyan esetek is, amikor a vásárló megpillantva a megálmodott tárgyat jött rá arra, hogy ő valójában nem is ilyet képzelt el akkor, amikor több hónappal azelőtt megrendelte azt. Leginkább a szinámyalatok, a festés minősége kapcsán merültek fel ilyen kritikák. 1912 tavaszán a budapesti Adler Gyula a következőképpen fogalmazta meg észrevételeit. „A készlet már olyan okból sem felel meg, minthogy én dús aranyozást kértem, holott ennek az aranyozása a képzelhető legszegényebb.89 Természetesen ilyen és ehhez hasonló, esztétikai jellegű ügyekben lehetetlen volt igazságot tenni, mégis a kitartóbb és makacsabb kuncsaftok bírósági úton igyekeztek igazukat bizonyítani. 87 OSZK, Kézirattár 73/164. Hubay Jenő hagyatéka, Farkasházy Jenő levelei. 1909. 88 VeML XI.46.b.cc. 10. tétel. 1904. 89 VeML XI.46.b.cc. 10. tétel. 1912. 50
