Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

V. Sikerek és kudarcok az első világháború előestéjén - Üzletek és hitelek

kesítési politikáját. A legfőbb vád az osztrák tranzit vállalatokkal fennálló szoros kapcsolatait érintette.

Visszatérve az Aufrecht& Goldschmied céggel kötött szerződésére, még ha az eredeti formájában nem is valósult meg, a megállapodás magában is Farkasházy Jenő üzletpolitikájának újabb változását bizonyítja. Korábban ugyanis nagyrészt elutasított minden olyan tömeges használati tárgy elkészítésére vonatkozó kérést, amely esztétikai ízlésével részben vagy egyáltalán nem egyezett. Szerencséjére a külföldi megrendelők, valamint a hazai arisztokrácia és nagypolgárság és természetesen a hitelezők mindig képesek voltak annyi megrendelést és kölcsönt biztosítani, amelyek kiadásai egy részét legalább fedezték.

Az évtized második felének nagyobb megrendeléseiről készült feljegyzések arról tanúskodnak, hogy bár a professzionális értékesítés csatornáin is hozzáférhetővé váltak a herendi termékek, az európai és magyarországi elit továbbra is személyesen tőle vagy kisebb viszonteladóitól vásárolt. E kettős kereskedelmi modell is kevés volt azonban ahhoz, hogy a gyár megfelelő kapacitással működjön, és az européer tulajdonos nagypolgári igényei szerint élhesse mindennapjait. Ahogy arra korábban már utaltunk, a századfordulót követő években a megrendelések hiánya vagy alacsony száma miatt gyakori problémát jelentettek a ki nem fizetett tartozások és a növekvő hitelek. A bankintézetek, vállalkozások és magánszemélyek felé kiállított váltók rendezése, ahogy a korszakban oly sok polgár számára, Farkasházy Jenőnek is folyamatos problémát jelentett.

Megrendelések hiányában nemcsak a hitelek, de olykor az alkalmazottak kifizetése is gondot okozott. 1906-ban például két egykori festője a veszprémi járás főszolgabírójánál kereste igazát a számukra ki nem fizetett munkabérek ügyében.84 A főszolgabíró mindkét esetben igazat adott a felpereseknek, és felszólította Farkasházy Jenőt a tartozás kiegyenlítésére. Mindez úgy tűnik egyedi eset volt csupán, hiszen a viszonylagos bizonytalanság ellenére a porcelánfestő szakemberek körében továbbra is jegyzett helynek számított Herend. 1912-ben például több, mint tíz éves németországi tapasztalattal a zágrábi Otta Lajos és a Karlsbad melletti Erkesreuthból, a híres Ph. Rosenthal& Co.-tól érkező Martin Küngl kérte alkalmazását a tulajdonostól.85 Sajnos bérjegyzékek hiányában nem tudjuk, hogy a két szakember végül sikerrel járt-e Magyarországon.

A Herendi Porcelángyár anyagi problémái nem számítottak egyedinek a tőkeszegény magyar ipar aktuális állapotát ismerve. Az évtized végén másokhoz hasonlóan az egyre nehezebb helyzetbe kerülő Farkasházy Jenő is legnagyobb hitelezőjét, a magyar államot igyekezett meggyőzni a vállalkozásában rejlő lehetőségekről. A már korábban felvett és elhúzódó hitelkeretek törlesztésének egyedüli módját ugyanis kizárólag a beruházásokra fordítandó állami-----------------------------------------------------------------------------------------------84 VeML XI.46.b.aa. 14. tétel. A vállalat működésével kapcsolatos vegyes levelezés, 1906.

85 VeML XI.46.b.cc. 10. tétel Kereskedelmi levelezés magyarországi cégekkel, 1912.

48