Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

I. A Herendi Porcelánmanufaktúra alapítása

I.

A Herendi Porcelánmanufaktúra alapítása

1826-ban a Veszprém vármegyei Herend községben egy soproni származású, a kőedénygyártásban komoly tapasztalatokat szerző személy, bizonyos Stingl Vince1 porcelángyár felállításának ötletével állt elő.2 Ehhez a faluban található Miklós kúriát és a hozzá tartozó malmot vélte a legmegfelelőbb helyszínnek és hamarosan meg is egyezett annak megvételéről. A nagy nyugateurópai, fejedelmek és államok által támogatott és jól jövedelmező manufaktúrákkal szemben egy magánkezdeményezésből létrehozott vállalkozás a korabeli Magyarországon már az induláskor nehéz helyzetben volt. Ezt bizonyítja, hogy 1826 és 1839 között a folyamatos tőkehiány, az állandó alapanyagszükségletek és a várt megrendelések elmaradása miatt Stingl szinte csak veszteséget termelt. Ahhoz, hogy a gyár működését mégis biztosítani tudja, hitelek felvételére kényszerült, amelyek törlesztését egyre kevésbé tudta teljesíteni. 1839-re végül olyan helyzetbe került a kőedények mellett porcelánokat is előállító Stingl, hogy kénytelen volt elfogadni egy tőkeerős befektető, a tatai Fischer Mór ajánlatát.3 Fischer, akit az alapító Tatáról már jól ismert, előbb jelentős kölcsön fejében társként, majd annak vissza nem fizetését követően, egyedüli tulajdonosként jelent meg Herenden.4 A kiváló pénzügyi érzékkel megáldott polgár komoly fantáziát látott a porcelángyártásban, ennek megfelelően jelentős tőkét csoportosított új üzletébe. Az 1840-es évek első

'Stingl Vince (1796-1850k.) A Sopronban született ifjú, 23 évesen került a tatai Schlögl-féle Fajanszmanufaktúra élére ahol rövid idő múlva kőedénygyártással is próbálkozott. Tervei azonban nem valósultak meg, ezért hamarosan elhagyta a várost és Herendre települt át, ahol 1826-ban indította be vállalkozását. Miután az 1840-as évek elején elköltözött Herendről csak néhány forrás tanúskodik további életéről, e szerint 1847-ben a Városlődi Kőedénygyárban vállalt munkát.

2 A fejezet Bállá Gabriellának, a korszakot eddig legalaposabban bemutató munkája alapján készült. Bállá 2003.

3 A Tatán született Fischer Mór (1799-1880) kereskedő 1824-ben vette át Schögl János Györgytől a helyi majolikagyárat. Itt égetőkemencék építésével növelte a termelést, majd rövidesen Pápán egy jól jövedelmező keménycserépgyár bérlője is lett.

4 1824-ben Stingl Vince és Fischer Mór az Esterházy-uradalom hozzájárulásával egy új kerámiagyárat alapított Tata-Tóvárosban. A közös vállalkozás azonban rövid életűnek bizonyult, hiszen Stingl az üzlettársával szemben reménytelennek tűnő pereskedés miatt még ez év őszén elhagyta a várost.

9