Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István A kancelláriákon azonban formulák után fogalmazták meg az okleveleket, egyszerűbb ügyekben még a formuláskönyvért sem kellett nyúlni, a szokásos megszólítások és szófordulatok ott voltak az írnokok fejében. így aztán egyszer- kétszer előfordult, hogy a kúrián írt oklevelek ispánokat emlegettek. 1332-ben Károly király nevében parancsot intéztek a budai káptalanhoz, abban pedig egy olyan oklevélre hivatkoztak, amit „Pest megye ispánjának és szolgabíráinak” („comiti et iudicibus nobilium de comitatu Pestiensi”) írtak. Hogy valójában mit tartalmazott ennek a levélnek a címzése, nem tudjuk, mert nem maradt fenn, de a kúriai írnokot ezúttal a más megyékben szokásos formula téveszthette meg.34 Jó két évtizeddel később, 1354-ben a kúriában Pest megye oklevelére hivatkoztak, mégpedig „Pest megye ispánja és szolgabírói oklevelének” tanúbizonyságára.39 40 1413-ban is előfordult, hogy Pest megye alispánjának és szolgabíráinak oklevelét emlegették, 1505-ben Perényi Imre nádori bíróságán ugyanúgy címeztek egy vizsgálatra utasító parancsot, ahogy azt más megyékhez is szokták, azaz „Pest megye vitézlő és nemes ispánjához, alispánjához és szolgabíráihoz” küldték a levelet.41 Ezekben az esetekben azonban nem történt más, mint hogy a bevett formulák miatt tévedtek az írnokok. Pest megyének ugyanis sem akkor, amikor ezeket az okleveleket kiállították, sem máskor nem voltak ispánjai. Ispán nélkül megye nehezen működhetett. A napi ügyek közül a megyében élők számára a legfontosabb a bíráskodás volt. Megyei törvényszék a szolgabí- rák előtti korszakban is létezett, csak akkor az ispánok vagy udvarbíráik ítélkeztek, a 13. század elején az egykori királybírókkal, a billogosokkal együtt. Az udvarispánok csak a várszervezet népei fölött ítélhettek volna, a gyakorlatban azonban valószínűleg rendszeresen nem tartották be ezt az elvet.42 43 Pest megyének azonban, mivel nem volt ispánja, udvarispánja sem lehetett. A bírói ügyek elintézésére sajátos módszert vezettek be: az alnádort (vicepalatinus), a nádor helyettesét, aki urát általában bírói ügyekben helyettesítette, bízták meg azzal, hogy olyan ügyekben, amelyekben a Pest megyei ispánnak kellett volna ítélnie, bíráskodjék. E módszerrel először IV. Bélának a pesti vendégek számára 1244- ben kiállított kiváltságlevelében találkozunk. A városprivilégiumok egyik legfontosabb rendelkezése az volt, hogy a település lakóit a király kivette a környező megye joghatósága alól, és a város élén álló személyre bízta a bíráskodást. E nagy kegyet csak ritkán gyakorolták az uralkodók, ezért beszélnek a mai történészek csak hospesprivilégiumról, ha e rendelkezés hiányzik az oklevélből, a városprivilégium fogalmát pedig csak az olyan kiváltságleveleknek tartják fenn, ahol ezzel találkozunk. A pestiek számára adott „szabadságok” között az áll, hogy az alnádor nem szállhat meg felettük hatalmasul, és nem is ítélkezhet felettük. 39 DL 40417. 40 DL 69978. 41 1413: DL 87859, 1505: DL 21415. 42 Váczy (1930), VÁCzy (1934), Bolla (1957) és Tringli (2009a) 498. 43 „vicepalatinus violenter descendere non possit super eos, nec eosdem iudicare” - BTOE I. no 27. (41-43). 378
