Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT kereshető, hogy a korai forrásokban nem szereplő Garabonc - láthattuk, hogy a felsorolásokban Újnép olvasható még IV. László korában is - feltehetően Merenye birtok határain belül jött létre, talán éppen akkor, amikor Merenye tizedeit a monostor bérelte. A káptalannak Garabonchoz való joga nem is volt vitatott, sokkal inkább az új település területe által megbolygatott Merenye határai voltak kérdésesek. A pert végül is az döntötte el a káptalan javára, hogy a konventnek nem voltak meg az említett tűz miatt a jogait igazoló eredeti oklevelei, csupán azok átírásai.63 Bár 1276-ban az uralkodópár, mint láttuk, a káptalannak adományozta Karos birtokot, de 1355-ben már ismét a király kezén találjuk, aki akkor adományozta azt a budai káptalannak. A források hallgatása miatt csak találgathatunk, hogy a birtok csere, vagy a zalai volt királyi földek visszaszerzése kapcsán került ismét az uralkodóhoz.64 Mindenesetre Lajos király a budai káptalannak juttatta a helységet Komárral, Szentpéterrel és Galambokkal együtt. A veszprémi káptalan a budaiakkal 1392-ben egyezségre lépett, s a két testület vitatott birtokait szétválasztották.65 A veszprémi kanonokok nem Karos birtokjogáért, hanem Merenye és környéke IV. Béla oklevelében foglalt határaiért pereskedtek, tehát a budai káptalan helybéli jogait nem kifogásolták. A vita azonban hamarosan újból föllángolt,66 s új határjárásra is sor került 1430-ban,67 68 de még az 1460-80- as évekből is értesülünk a két káptalan egymás kárára elkövetett hatalmaskodásairól.66 Kolon falu, amelynek tizedeiért a káptalan a zalai konventtel pereskedett, 1332-ben királyi adományból a cseh származású Csenik mester kezére jutott. A beiktatást a veszprémi káptalan kiküldött embere, Mátyás fehérvári főesperes végezte el, azonban olyan szerencsétlenül, hogy az iktatással a káptalan birtokaiból is kihasított egy jó darabot.69 A kanonokok 1342-ben perre vitték az ügyet, amelyet az adományozott képviselőinek formai okokra történő hivatkozása miatt70 végül csak a következő évben sikerült eldönteni. Nagymartoni Pál 63 VR no 779. 64 VÉL C/l (cap.) Merenye 4 (DF 283210), kiadása VOSuppl no 59. (113-115.) IV. Béla átírja Adelhaid királyné Imre király átal megerősített adománylevelét Merenye számára. Ebben olvashatunk a karosi királyi vámépekröl - „iobagiones castri Zaladiensis et populos eiusdem castrí de Kórus" -, akik lerontották a merenyei birtok határait. 65 ZsO I. no 2511. 66 Már 1393-ban értesülünk a budai káptalan itteni officiálisának és dékánjának túlkapásairól: ZsO I. no 3224. 67 VÉL C/l (cap.) Merenye 24 (DF 201255). 68 1464: VÉL C/l (cap.) Garabonc 22A (DF 201369), 1478: uo. Merenye 32 (DF 201453), 1480: uo. Garabonc 27 (DF 201460), 1484: uo. Garabonc 28 (DF 201485), 1485: uo. Merenye 33 (DF 201487). 69 A káptalan tiltakozása 1333-ból: VR no 256. 70 VR no 363. és no 367. 47
