Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
Karlinszky Balázs A fehérvári káptalan előtt született egyezség értelmében az említett összegű vérdíj megfizetése helyett az alperesek németpáhi birtokaikat adták át a káptalannak.84 1439-ben a káptalan egy helybéli jobbágya ellen elkövetett hatalmaskodásról szóló jelentés maradt fenn.85 86 A birtok a török kor után is megmaradt a kanonokok földesurasága alatt. Ami a birtokigazgatást illeti, a veszprémi káptalan Merenyéhez kapcsolható tisztségviselőit először a zalai bencésekkel a tizedekért folytatott perben említik. Ebben a tanúk tudomása szerint, visszaemlékezve a 1327-et két évtizeddel megelőző vagy még korábbi időkre, az érintett falvak tizedeit Kőszegi Péter püspök idejében is már (1275-1288) a káptalan merenyei tisztségviselői szedték be. A néven nevezett korábbi magisterekről - Kolinus későbbi veszprémi főesperesről, „vörös” Gál későbbi enyingi plébánosról és Rúgás későbbi veszprémi őrkanonokról - tudható, hogy ekkor is, ahogy a Számadáskönyv által felölelt időszakban is, minden esetben kanonokok voltak. Egy 1341-es oklevélben már rectores seu magistriként szerepelnek, mint akik a szomszédos falvak tizedeit is beszedték a káptalan javára, s akiknek egyházi joghatóságot is delegált a püspök a szomszédos templomok papsága felett, ezzel teljesítve ki a merenyei birtoktest világi-gazdasági és lelki hatóságát.87 A későbbiekben sincs ez másként: szintén veszprémi kanonok volt János magister possessionis,88 továbbá az a rector, aki társával egy Merenyén keltezett oklevélben birtokot adományozott.89 A birtokigazgatóknak a jobbágyok fölötti bírósági hatásköréről a szomszédos Somogy megyei jobbágyok - sokat sejtetően a birtokcsoport központi települése, Nagyberény jelzete alatt fennmaradt - kötelezettségeit rögzítő oklevél szól. Egyrészt a szabályozás szerint a káptalani prédiumok rectora szedte be a cenzust, másrészt a kisebb vétségekért elmarasztaltak is neki fizették le bírságaikat.90 A veszprémi székesegyház könyvkölcsönzési bejegyzéseivel összevetve a merenyei (és más) birtokigazgatók személyét megállapíthatjuk, hogy azok feltehetőleg nem töltöttek huzamosabb időt a birtokokon. Kortói Mátyás például 1495-ben Merenyén, 1496-1497-ben és 1502-1503-ban Nagyberényben, 1501- ben, 1504-ben és 1506-ban Nagygyimóton volt birtokigazgató, közben 1498— 1499-ben és 1505-ben dékánná, 1500-ban divisorrá választották. Módjában állt 84 HO V. 145. (194-199) (ZsO II. 2246). 85 VÉL C/l (cap.) Páhok 4 (DF 201278). 86 ZO I. no 154. (203): „magistri de Merene eas (se. decimas trium villarum) capitulo integre administraverunt”. 87 HO I. no 122.(184-185). 88 „magister Johannes socius et concanonicus ipsorum, magister possessionis eorum de Merenye et suarumpertinentiarum” VÉL C/l (cap.) Garabonc 12 (DF 201100, ZsO I. no 3224). 89 Egyikük feltehetően Sándori Tamás volt (Thomas de Sand[...]). VÉL C/l (cap.) Merenye 31 (DF 201423). 90 Teljes szövegű közlése VR no 465. 50
