Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT ez idő alatt 1501-ben Arácson szőlőt venni, élete végén pedig veszprémi succentor lett. Róla ugyan nem, de a hasonló pályát befutó Károlyi Miklósról, akit 1495-ben és 1504-ben nagyberényi, 1497-ben merenyei birtokigazgatóvá választottak, biztosan tudható, hogy háza is volt Veszprémben.91 Mivel valamennyi választott tisztség valódi munkát és hozzáértést követelt meg, így helyettesek, prebendáriusok kinevezése nem látszik valószínűnek. Ha így van, akkor az adatok alapján helyből, a káptalani székvárosból kellett ellátniuk feladatukat. Arra is vannak okleveles adatok, hogy a merenyei uradalom jövedelmeit, más káptalanoktól eltérően nem javadalomként, stallumhoz kötve kezelték: az említett 1327-es oklevél az uradalomból a prépostnak jutó hatodról,92 míg egy 1511 -es adat a kántorkanonoknak jutó dupla kanonoki jövedelemről tudósít.93 Ezek az arányok pedig a közös jövedelmekből a divisorok által történő felosztás adatai: a préposti hatodot a teljes jövedelemből kell számolni, a kántori dupla pedig az egyes kanonokokra eső rész kétszerese. A veszprémi székeskáptalannál a Számadáskönyv adatsorai alapján nagyobb szerep jutott a közös jövedelmekből történő osztozkodásnak, részesedésnek. A székhelyhez közelebb eső Balaton-felvidéki káptalani birtokokon, az „első decanatusb&n" természetben szedték a jövedelmet, a távolabbi területek, illetve a bérbe adott tizedek és malmok esetében pedig pénzben. Ezeket osztották aztán föl a divisorok, s tulajdonképpen ezt az évről évre történő osztozkodást és kinevezési gyakorlatot örökítette meg a kódex.94 Ugyanakkor a kötetből az nem derül ki, hogy vajon a káptalan távoli, merenyei birtokteste tartozott-e valamely dignitás javadalmához, vezettek-e az itteni jövedelmekről külön „számadáskönyvet”. Ugyanígy hiányoznak a kódexből a káptalan nagyberényi birtoktestére és a Veszprém megye északnyugati sarkában elszigetelten álló nagy- gyimóti birtokra vonatkozó adatok. A Számadáskönyv részletes rendelkezései és pontos elszámolásai alapján kirajzolódó, jól működő rendszer ismeretében, nincs okunk feltételezni, hogy a többi birtokon, birtoktesten eltekintettek volna a pontos számadások készítésétől. Összegzésként megállapítható, hogy a veszprémi káptalan birtokkezelése a korábban ismertetett más káptalanokéhoz hasonlóan alakult. A fekvő birtokok három kisebb-nagyobb birtokcsoportra (veszprémi, nagyberényi, merenyei) és egy külön kezelt birtokra (Nagygyimót) oszlottak. Utóbbi két birtoktest élére két- két, illetve Nagygyimót esetében egy birtokigazgatót (magistri possessionum) 1.1 Karlinszky (2008) 64-65., Solymosi (1989) 107-108. 1.2 ZO I. no 154.(203). 93 VÉL C/l (cap.) Veszprém oppidum 74 (DF 201592). 94 A kódex latin címe, a „Uher Divisorum” éppen ezért közelebb áll a valósághoz a MÓL adattárában használatos „birtokkezelési jegyzőkönyvnél”. 51
