Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében

Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében

is.32 1806-ban és 1808-ban vármegyei nemességről készített lajstromban a „Nemesi Rend”-től megkülönböztetett “Méltóságos Nemesek” közé nem több, mint öt-öt személyt soroltak: szentgyörgyi Horváth Zsigmondot, Jankovich Jánost, Zichy Józsefet, Végh Istvánt és Festetics Antalt.33

E kis csoport tagjait részint a földbirtokvagyon, részint a presztízs alapján emelhetjük ki a köznemesi elit legszűkebb köreként. Összesen hat családot találunk benne. Már ismerjük a Festetics és a Niczky família esetét: mindkét család vármegyei karrierrel indult, és jutott magasabbra, a Niczkyek még a 18. században a főnemesi rangig. Ennek a szűk elitnek a többsége, a többi négy család azonban nem tipikusan hivatalviselő család volt. Az igen szerteágazó, főnemesi és köznemesi ágakkal is rendelkező Zichy család megyénkben élő tagjai a 18. században megmaradtak a főszolgabíró-jelöltség, alispánjelöltség és táblabíróság hármasságánál. Vagyis olyan viselkedést mutatnak ebből a vizsgálati szempontból, mint a korábban említett családokból több másik. A legszűkebb elit másik fele azonban mintha túl előkelő lett volna a vármegyei hivatalokhoz, alig kegyeskedtek leereszkedni a vármegyei hivatalok elfogadásáig.

A verebi Végh család tagjai a vármegyei közéletben semmi szerepet sem játszottak, noha szerepeltek az összeírásokban, és nemességüket ki is hirdették a megyében.34 35 Végh Péter emelte fel a családot: kamarai tanácsos volt, királyi jogügyigazgató 1763 és 1765 között, majd személynök 1781-től 1785-ig, 1782- től baranyai főispán. A II. József által átszervezett Kúria egyik prominens személyisége volt, a Fellebbviteli, majd a Hétszemélyes Tábla elnöke (1786-tól 1789-ig, illetve 1790-ben), és később is tagja (1792). 1789-ben személynökböl tárnokmester lett, 1795-ben országbíró - köznemesként. 1802-ben hunyt el. A század e kiemelkedő köznemesi karrierjét befutó személyiségének fia, a somogyi összeírásban „méltóságos nemesnek titulált” Végh István 1787-től helytartótanácsos, majd 1805-től baranyai főispán volt, és pályája végére koronaőr lett (1827-ben).15 A család csak a főnemesi cím híján különbözött a hivatalviselő arisztokrácia sikeres famíliáitól. Nem csoda, hogy számára nem jelentett méltó pályát a Somogy vármegyei hivatalviselés.

Szentgyörgyi Horváth Zsigmond ha nem is járt ennyire magasan, de ő is főispán lett pályájának vége felé, a 19. század kezdetén Békés megyében, miután ott előzőleg adminisztrátorként működött. Nagy vagyonszerző volt: somogyi volta csak itteni birtokainak köszönhető, a család alapvetően Vas

32 Felhő (1970) 182.

33 MÓL Filmtár B1329 T. N. Somogy Vármegyének Fő Papi, Zászlós, Előkelő és Nemesi Rendjeinek Laistroma. Készült 1806-ik Esztendőben Augustus 10-dikén. T. N. Somogy Vármegyének Fő Papi, Zászlós, Előkelő és Nemesi Rendjeinek Laistroma. Készült 1808-ik Esztendőben Augustus 8-kán.

34 Baranyai (1914) 602-604.

35 Sebők (2009) 157., 159., 163., 165., 167., Nagy (1857-1868) XII. 122.

463