Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Szíjártóm. István megyei volt.36 Nem csoda, hogy nem találkoztunk tagjaival Somogy vármegye tisztikarában. A pribéri Jankovich család főispánokat szintén csak a 19. században adott, Jankovich István pedig a 18. század első évtizedeiben még vállalt hivatalt Somogy vármegye tisztikarában: főszolgabíró és főszámvevő volt. Távollétük a tisztújításokról a vizsgált időszak nagyobbik felében inkább demográfiai okokkal magyarázható. Jankovics István leányai vagyonának egy részét a báró Pongrácz és gróf Niczky családba vitték át, ennek másik részét pedig fiának korai halála után annak özvegye, galánthai Fekete Júlia őrizte meg.37 38 A következő generáció egyetlen férfitagja pedig országos hivatalokat viselt: királyi táblai ülnök volt 1780 és 1785 között, majd (a józsefi reform idején) a Fellebbviteli Tábla tanácsosa lett 1786-tól és 1789-ig, 1790-ben pedig septemvirw Ő volt Jankovich János, a forrásunkban említett „méltóságos nemes”. Ha az egész családról nem is, de róla elmondhatjuk, hogy háta mögött nagynénjének férjével, gróf Niczky Kristóf országbíróval ő is felette járt a vármegyei hivatalviselés szintjének. Összességében tehát azt mondhatjuk a 18. századi Somogy vármegyei tisztújítások vizsgálata alapján, hogy világosan látszanak mind a káderhiány, mind a professzinalizáció bizonyos jelei. A hivatali struktúrába viszonylag magas szinten (döntően a főszolgabíróknál) is be lehetett lépni egyes magas presztízsű családok sarjainak, miközben ez a szint sok alacsonyabb státuszú hivatalviselő számára már elérhetetlen volt. Sok jele van ugyanakkor annak is, hogy a nyilvánvaló tehetség számára nem voltak leküzdhetetlen gátak a vármegyei hivatalviselésben. A köznemesség legfelső rétegeiben azonban már igen jelentős volt azon családok részaránya, amelyeknek tagjai nem aspiráltak a vármegye hivatalaira - kivéve esetleg az egyetlenegy első alispáni pozíciót. Ezek a családok gyakran küldtek hivatalviselőket az országos közigazgatási és bírói hivatalokba, miként a legsikeresebb somogyi hivatalviselők karrierje is ilyen pozíciók betöltésére futott ki.39 36 Nagy (1857-1868) V. 162. Főispánságáról Fallenbüchl (1994) 67. Békés vármegye első embereként ő jelent meg a diéta felsőtábláján 1802-ben, 1805-ben, 1807-ben és 1808-ban is. Erről lásd Hajós Ágnes előadását. Hajós (2009). 37 Baranyai (1914) 620. 38 Sebők (2009) 164., 166-167. 37 A későbbi kutatás számára sokat ígérő iránynak tűnik a hivatalviselési és a birtoklástörténeti adatok összekapcsolása. Vajon a vagyon adta a presztízst, és ez hozta magával a vármegyei hivatalt, vagy éppen a hivatalviselés tette lehetővé a vagyonszerzést? Mit mutatnak a hivatalviselő családok ebből a szempontból több generációt megvizsgálva? Fontos lenne a központi bíróságok és hivatalok archontológiai feltárása. Sebők Richárd vagy Vámos András idézett kutatásai komoly részeredményeket hoztak már e tekintetben. De a legígéretesebb irány a kerületi táblák bíráinak és a kancellária hivatalnokainak vizsgálata lenne. 464
