Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Szíjártó M. István főszámvevöi és a másodalispáni posztra 1767 és 1800 között összesen hat alkalommal. Meg nem választották őket, de alább már nem adták.29 A Szegedy család három férfitagja nem tett különösebb erőfeszítést a somogyi hivatalviselésre. Ferenc veszprémi alispánként jelent meg a közgyűlésen, és táblabíró lett (1736). A főszolgabírói posztra Szegedy Ignác (1767), az első alispánira Szegedy Mihály pályázott sikertelenül (1790). Ez utóbbit is táblabírósággal „vigasztalta” a főispán.30 Fia végül egy szinttel még feljebb lépünk, azt látjuk, hogy az igazán magas presztízsű köznemesi családok nagyobbrészt tartózkodtak a vármegyei hivatalviseléstől. Ezeknek tagjai legfeljebb az első alispán pozíciójára pályáztak, amely jól láthatóan kiemelkedett a vármegyei hivatalok közül: még azok is óhajtották, akik a főszolgabíróságra sem tartottak igényt. Bezerédy Károly csakis az alispáni posztra pályázott - mindkétszer sikertelenül: 1748-ben és 1760-ban. így csak a táblabíróságot vállalta. A Lengyel család tagjai szintúgy kizárólag az első alispáni posztra kandidáltak, és szintén sikertelenül: 1746-ben, 1748-ban, 1753-ban (Lengyel Gáspár), 1760-ban (Lengyel Lajos) és 1800-ben (Lengyel Imre). Az Inkeyek szintén mintha méltóságukon alulinak tartották volna a vármegyei hivatalviselést. Ahogyan már láttuk, Inkey János zalai első alispán viselte a somogyi másodalispán tisztségét is, de ezután csak az első alispán tisztségéért kandidált ő maga 1727-ben és családjának tagjai később: 1760-ban és 1767-ben Inkey Boldizsár, 1800-ban Inkey Károly. A négy kísérletből csak a legutolsó bizonyult sikeresnek. Lehetőség van arra, hogy e harmadik vizsgált csoporton belül külön is megnézzük a somogyi köznemesség legszűkebb elitjét: vajon ők milyen attitűddel viseltettek a vármegyei hivatalok iránt? 1726-ban a pannonhalmi főapátságnak járó tized kifizetésére kivetettek 3000 forintot a megye birtokosaira. Ekkor Festetics Kristóf és Jankovich István somogyi birtokaik alapján a nagybirtokos arisztokraták közé illettek.31 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején a 10.000 holdnál nagyobb úrbéres földterületet birtokló hat nagybirtokos között szerepel Festetics Kristóf és (a már gróf) Niczky Kristóf 29 Ebben a tekintetben szembeállíthatnak például a Mérey családdal. E família 11 tagja 1724-től 1800-ig 19 esetben pályázott sikertelenül a másodalispáni (egy alkalommal), a főszolgabírói (13 alkalommal), az alszolgabírói (négy alkalommal) és az exactori (egy alkalommal) pozíciókra, pedig a családnak csak két tagját választották meg alszolgabírónak, őket egy-egy alkalommal meghosszabbították, és ezen kívül mindössze egy járási számvevői és két generalis percepton kinevezésről tudunk. Tehát a Méreyek elvállaltak (volna) a föszolgabíróságnál alacsonyabb rangú megyei hivatalokat is. A családnak hat tagja volt ugyanakkor Somogy vármegye táblabírája. Esetüket a korábban említett Bakóké mellé tudnám állítani. 30 Sok nemesi család presztízse nyugodott más vármegyében (főleg más dunántúli vármegyékben, különösen Vasban, Zalában, de akár Tolnában vagy Baranyában) vitt kiemelkedő szerepén. A földrajzi összefonódásokról lásd Szíjártó (2006) 61-62., 64., 73., 75. és 121-127. 31 Szíjártó (2006) 102. 462
