Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Szíjártóm. István hivatalviseléssel járó próbának. Egyes előkelő köznemesi családok erre már nem is aspiráltak. A következőkben tehát mintegy alulról fogunk felfelé haladni az egyre magasabb presztízsű csoportok vármegyei hivatalviseléshez való viszonyának vizsgálata tekintetében. AZ ELNYOMOTTAK ÉS AZ ÉRVÉNYESÜLÖK Az egyik póluson a Stephaits család tagjait találjuk. Ők alig kaptak jelölést főszolgabírónak, és annak dacára sem választották meg őket, hogy az alszol- gabírói pozíciót négy férfitagja is betöltötte a családnak a 18. században. Mondhatnánk azt, hogy alszolgabírának jók voltak, de feljebb nem léphettek.24 Bárány György karrierje is azt mutatja, hogy voltak nehezen áttörhető falak. Háromszor erősítették meg alszolgabírói hivatalában, főszolgabírói kandidá- ciója azonban mind a kétszer sikertelen volt. Hunkár Lászlót 27 évi alszolgabírói szolgálat után választották csak meg - de akkor is csak exactornak. Főszolgabírónak kétszer is hiába jelentkezett. Fonyó Miklós nem lehetett rossz hivatalviselő, ha alszolgabíróként kétszer is megerősítette tisztségben a közgyűlés. De az igali járás főszolgabírójának tisztségére kétszer is hiába kandidált.25 Mindezek alapján az a benyomásom, hogy a kifogástalan alszolgabírói szolgálat után szokás volt megengedni azt, hogy a főszolgabirói pozícióra is jelöltesse magát az illető, és ez mintha másféle jelölés lenne, mint a nevesebb családok sarjainak (előzetes hivatalviselés, különösen alszolgabíróként való szerepvállalás nélküli) presztízsjelző kandidálása. Az alszolgabírák többsége hiába jelentkezett magasabb állásra, de mégis voltak olyan is közöttük, akiket tehetségük, szorgalmuk, hozzáértésük magasabb polcra juttatott a vármegyei hivatalok hierarchiájában. 24 Egy szinttel lejjebb hasonlóak lehettek a korlátok: a Király család három férfitagja csak esküdt lehetett, alszolgabírónak nem választották meg egyiküket sem a 18. században. 25 A Bakó család tagjai kilenc esetben lettek alszolgabírák, de főszolgabírónak egyszer sem választotta meg őket a tisztújítás. Mégis más ez az eset, és nem is csak egy kicsit. A Bakók a birtokos nemesség átlagos szintjének jellemző képviselői. Lásd Szíjártó (2006) 28. A család hat férfitagja bukkan elő egymást váltva rendszeresen a Somogy vármegyei tisztújításokon a 18. században. Ők tizenkétszer pályáztak sikertelenül a főszolgabírói pozícióra, noha alszolgabírónak kilenc alkalommal választották meg őket, illetve prolongálták megbízatásukat. Bakó László végül utolsó tisztújítására főszolgabíróként érkezett, és jelölték is erre a pozícióra, de nem tudjuk, végül megválasztották volna-e, mert kora miatt nem vállalta a jelölést. De táblabíró lett, mint Bakó Ádám, Mihály és Farkas is. Később a család sikertelen kandidációi folytatódtak, a másodalispáni és az első alispáni pozícióra is. Egyfelől a táblabíróság miatt, másfelől pedig azért, mert - mint említettem - úgy gondolom, hogy maga a jelölés is presztízsjelző, a Bakó családot nem sorolnám abba a csoportba, amelynek tagjai elé a rendszer gátakat állított, és akiket nem engedtek a valódi hatalommal is rendelkező vezető tisztviselők körébe. 458
