Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében Vörös István családja nem a legnevezetesebbek közül való volt a megyében.:<’ 1767-től alszolgabírói hivatalt töltött be. Főszolgabírói jelöltsége kétszer is eredménytelen maradt, de mindig meghosszabbították hivatalában, míg azután 1795-ben már hivatalban lévő főszolgabíróként jelent meg a tisztújításon, amely végül áldását adta a választási procedúra során Vörös István hivatalbeli felemelkedésre. Kisbamaki Farkas Sándor végigjárta a szamárlétrát: alszolgabíróból főszolgabíró lett (1746-ben), majd főszámvevő (1753-ban). Amikor hiába jelölték alispánnak (1767-ben), lemondott generalis percepton hivataláról. 8. ábra: Szalapataki Nagy János pályája Hétszemélyes Tábla Helytartótanács Kancellária Kamara Királyi Tábla kerületi tábla első alispán m á s 0 d a 1 i s P á n főjegyző főadóvevő főszolgabíró Szalapataki Nagy János elért az alispánságig is. Négy évig volt főszolgabíró, azután előbb főjegyző lett 12 évre, majd ő helyettesítette Somssich Antalt, akiből kancelláriai referendárius lett. A következő tisztújítás alispáni tisztségében meg is erősítette, amelyet azután haláláig viselt, pedig családja nem tartozott a megye neves famíliái közé, jóllehet első általam ismert megyei 26 26 Ha hinni lehet Baranyai Bélának, ő nem tartozott a neves farádi Vörös családba, amely egy-egy tagja a 18. század második felében Fejér megyei alispánságig majd hétszemélynökségig (farádi Vörös Ignác), illetve alhelytartóságig vitte (farádi Vörös Antal). Baranyai (1914) 633., Nagy (1857-1868) XII. 267-268. 459
