Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében nemigen. A nyolc helyettes alispánból vagy másodalispánból hasonlóképpen három volt a tisztikaron kívülről érkező ember. Kettő volt főjegyző, kettő főszolgabíró és egy mindössze aljegyző. A kívülről jött emberek nagyjából egyharmados részaránya megfigyelhető a főjegyzőknél is: 11-ből négy volt ilyen. Szintén négy főjegyző volt megelőzőleg aljegyző, ami a hivatali előrelépés professzionalizációs modelljéhez illene. Az, hogy az első alispánok, főjegyzők és - mint mindjárt látjuk - főszolgabírák nagyjából negyven százaléka volt korábban másod- (vagy helyettes) alispán, aljegyző vagy alszolgabíró, arra utal, hogy a szaktudás érvényesülése ha nem is domináns, de szignifikáns jellemzője volt a vármegyei igazgatásnak. Az apparátusban alacsonyabb szinten megszerzett szaktudás az esetek jelentékeny részében képes volt a tisztviselőt fellendíteni a következő lépcsőfokra. Ezt mindenképpen érdemes hangsúlyozni, a vármegyei igazgatással foglalkozó szakiroda- lom eddig mintha nem fordított volna kellő figyelmet erre a körülményre. Ahogy láttuk, az első- és a másodalispánok, valamint a főjegyzők körében mindössze egyharmados volt a kívülről jöttek aránya. Ha ebből a szempontból tekintjük a hivatalokat, akkor azt látjuk, hogy ettől a csoporttól egyértelműen megkülönböztethető két másik. Az elsőben a hivatali apparátuson kívülről érkező emberek részaránya 50% körül van (12 főszámvevőből hat, 24 főszolgabíróból 12, kilenc főügyészből öt). A harmadik csoport pedig az alsó hivataloké (mármint az általunk vizsgálat körben alsó pozícióké), ahol az új emberek adják a belépők többségét. Ide tartoznak az alszolgabírák, alügyészek, aljegyzők. A második csoportban egyensúlyt figyelhetünk meg az új belépők és az alsóbb megyei hivatalokról előlépők között: a főszolgabírák több mint negyven százaléka az alszolgabírák köréből lépett elő, ami - mint erre utaltam - azt mutatja, hogy a 18. században a vármegyei hivatalok rendszerében megvolt a csatornája a tehetség érvényesülésének. A főszolgabírák fele ugyanakkor ezen a ponton lépett be a hivatali hierarchiába, ami azt mutatja, hogy volt egy olyan rétege a vármegyei nemességnek, amelynek presztízse miatt mintegy dukált ez a pozíció különösebb előtanulmányok nélkül is. Az elkövetkezőkben három csoportot szeretnék közelebbről szemügyre venni. Az imént említett társaság vizsgálata előtt górcső alá vesszük azoknak a csoportját, akik elé a rendszer mintegy gátat állított. Ők éppen a presztízs hiánya miatt nemigen tudtak túljutni egy bizonyos szinten - mintegy tükörképeként az előző csoportnak, amely presztízse miatt éppenhogy eleve magasabb ponton kezdhette hivatali karrierjét. A főszolgabírói hivatal előtt számukra ugródeszka állt, a második társaság számára azonban gát. De mindig voltak olyanok, akik képesek voltak a gátakat is átugorva érvényesülni. Az ő alcsoportjukat is szeretném górcső alá venni. Harmadjára pedig azt a csoportot szeretném vizsgálat tárgyává tenni, amelynek tagjai mintegy méltóságukon alulinak tartották azt is, hogy (dobbantó ide vagy oda) egyáltalán nekifussanak a vármegyei 457
