Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Dominkovits Péter: Vármegyei vezetők, közigazgatási feladatok a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján
VÁRMEGYEI VEZETŐK, KÖZIGAZGATÁSI FELADATOK... A MEGYESZÉKHELYEK ÁLLANDÓSULÁSA Az 1723. évi 73. törvénycikk minden vármegye számára kötelezővé tette közgyűlések és törvényszékek megtartására, levéltár őrizetére alkalmas vármegyeháza építését. A 16-17. század során Sopron és Vas vármegye székhelye stabilizálódott, vármegyeháza létesült. Ez a folyamat Vas vármegye esetében történt meg hamarabb, és ott maradt végleges. Minden bizonnyal a vasvári társaskáptalant az oszmán veszély miatt a védettebb Szombathelyre áthelyező 1578. évi 20. törvénycikknek is köszönhető, hogy a középkori megyeszékhely (Vasvár) helyett aló. század utolsó harmadában a győri püspök privilegizált mezővárosában, centrális funkcióit tekintve már a 16. század elején Vasvárnál jelentősebb Szombathelyen rögződött a megyeszékhely.65 Sopron megyében - több napjainkig megoldatlan problémát felvetve - jóval később rögzült a kora újkori megyeszékhely. A 16. század utolsó harmadában, a 17. század elején döntően a vármegye főispáni hivatalát viselő Nádasdy család birtokain - ugyanakkor a megye egyes kistájait „reprezentálva” - a Fertő melletti Szentmiklós és a Répce völgyében fekvő Csepreg mezővárosokban, valamint az Ikva-völgyben található, a Viczay család birtokában álló Lózs (Nagylózs) mezővárosban tartottak közgyűléseket, míg a 16. századi sedriahely, az ugyancsak Nádasdy birtok Újkér, a 17. század elején egyre gyakrabban közgyűlési helyszínné is vált. A 17. század első felében Csepreg, Lózs, Újkér jelentősége nőtt meg, és a közgyűlések törvényszékekkel történő összekapcsolódását, ezen intézmények egymásutániságának, folyamatos megtartásának tendenciáját lehet megfigyelni. A korabeli adóösszeírásokban gyakran „Insula fluvii Rába"'-ként is említett Rábaköz rendjeinek a 16. században rendszeresebben, a 17. században is többször Németiben, Tamásiban, illetve a Kisfaludy család és vele rokon megyei, regionális elitbeli famíliák (pl. Niczky, felsőkáldi Káldy) mezővárosában, Mihályiban tartottak sedriákat. Nem csak a Rábaköz középkori gyökerű különállása, hanem a 16-17. századi közgyűlési és sedria- helyek váltakozása is még további kutatásokat kíván.66 Mindezt csak felerősíti: a vármegye rendjei 1651-ben úgy határoztak, hogy a jövendő székhely az evangélikus rendiség egyik centrumában, Nemeskéren legyen, 1652-ben ott e célból házat is vásároltak, majd 1669-ben új megyeháza építéséről hoztak határozatot, melynek végrehajtására portánként 50 dénáros adót vetettek ki.67 Joggal vetődik fel a kérdés: a rivalizáló főnemesek egyikének birtokállományához sem tartozó, evangélikus kisnemesi vidéken fekvő Nemeskér egyszerre jelenthetett semleges helyet, és szükség esetén a tisztújításnál elengedhetetlen voksokat a vetélkedő 65 Sill (1986) 53-73., Kubinyi (2004) 23-24. 66 Tóth (1993), Turbuly (2002) passim., Csukovits (1997). 67 SL IVA.l.a (Másolati kötetek) 2. kötet 743., Sümeghy(I956)6L, 104. 433
