Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Dominkovits Péter: Vármegyei vezetők, közigazgatási feladatok a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján
Dominkovits Péter arisztokraták számára? A 17. század utolsó harmadában, Nádasdy (III.) Ferenc 1671. évi kivégzését követően, Esterházy Pál új centruma, a kismartoni vár jelentősége nőtt meg, ám mellette egyre többször Sopron szabad királyi városban is tartottak közgyűléseket. A vármegyék kiadványaikat autentikus pecsétjükkel látták el. A 15. századi előzmények után (1498 Somogy vármegye) ennek használatát az 1550. évi 62. törvénycikk kötelezően előírta. Az általunk tárgyalt mindkét vármegye címeres pecséthasználata ezt követően alakult ki. Vas esetében ismert, hogy még egy 1549. márciusi kiadvány is az alispán és a szolgabírák pecsétjével került megerősítésre; 1555 szeptemberéből viszont már vármegyei pecséttel erősítettek meg kiadványt.“ VÁRMEGYE ÉS POLITIKA? Joggal felvetődhet a kérdés: érdemes-e a 17. századi vármegyetörténet politika- történeti vetületéről, a politikatörténet helyi lecsapódásáról és vizsgálatának szükségességéről beszélni? Már az eddigi kutatások is határozottan rámutattak a diétákon politizáló vármegyei elit jelentőségére, egyaránt fontos szempontként kijelölve a kapcsolatrendszerek, a kommunikációs csatornák további vizsgálatát.68 69 Ennek egyes vonulatai lehetnének: a vármegyei követutasítások összegyűjtése, a követek országgyűlési naplóinak kiadása, a vármegyék egymással kapcsolatot tartó körleveleinek feltárása. Tőrségünkből ugyanakkor még a vármegyék rendjei által választott, követutasítással70 ellátott követekről is keveset tudunk. Az eddig ismert adatok alapján a 16. század második felében Sopron vármegye diétái képviselőinek egyikét az alispán adta, míg a másik személy a vármegyei elit egy tagja volt. A 16-17. század fordulójától egyre több esetben az alispán, vagy egy tekintélyes vármegyei középbirtokos mellett a jegyző töltötte be a másik (második) megválasztott követ pozícióját, míg az 1630-as évek diétáitól az alispán/vagy jegyző mellett többnyire egy tekintélyes birtokost választottak.71 Mindennél valamivel jobban ismertek az erdélyi fejedelmek térséget érintő hadjáratainak következményei. így Bocskai István felkelése (1604-1606) során a nyugat-dunántúli rendek (Sopron és Vas vármegye) és főúri familiárisok 68 Borsa (1986) 6-8., 17. (18. lábjegyzet). 69 Péter (1972), Péter (1995). 70 Az összegyűjtött 16-17. századi vármegyei követutasítások egyaránt fontos forrásai lehetnének az egykori lokális szintű politika és a főúri érdekérvényesítés vizsgálatának. Míg a 17. század során Vas vármegyében többnyire a közgyűlési jegyzőkönyvbe is bemásolták a követutasításokat, aló. századi gyakorlattal szemben Sopron vármegye fennmaradt protokollumait ez nem jellemzi. 71 Sümeghy-Dominkovits (2007). 434
