Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Dominkovits Péter: Vármegyei vezetők, közigazgatási feladatok a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján
Domin KoviTS Péter azaz a tisztújítás (restauratio). Ez egyaránt eredményezhette a korábbi tisztikar személyi összetételében teljes, vagy részleges hivatali megerősítését, avagy részben, illetve teljességgel új hivatalviselői kar nominálását, választását.27 A másik jelentős, az előzőnél ősibb, ugyanakkor a 17. század során Sopron és Vas vármegyében a közgyűlésekhez egyre többször kapcsolódó fórum a vármegye bíráskodási hatáskörét megjelenítő törvényszék volt (sedes judiciaria, sedria). A közgyűlések és törvényszékek tárgyalta köz- és adóigazgatási, bíráskodási ügyek a különböző fórumokon még gyakran keveredtek. A vármegyék kisebb fórumait a speciális, gyors intézkedés megtételére alkalmas részgyülések más néven kisgyűlések (congregatio particularis) és a hiteleshelyi feladatkörök jelentős mértékű átvételét nevében is szimbolizáló pecsételőszékek (sedes sigillatoria) alkották.28 A 17. századi vármegye feladatkörének növekedését és sokoldalúságát, illetve e feladatkörök - mind a helyi társadalom szervezésében, mind pedig a középszintű végrehajtó és mediátor funkciók ellátása révén az ország kormányzásában, védelmi rendszerének biztosításában - megnövekedett jelentőségét az alábbi, szinte tőmondatokba zsugorított felsorolás is érzékelteti. A teljesség igénye nélkül megtett „számbavétel” valójában egymással szorosan összefüggő adó- és közigazgatási, valamint katonai (hadellátási és védelmi) funkciókat jelent. a) Adóztatás: A 17. századi vármegye nemesi társadalmából kinevezett királyi adószedő (dicator), ha nem a vármegyei tisztikar tagjaiból (pl. perceptor, szolgabíró, esküdt) került ki, akkor is a tisztviselőkkel szoros együttműködésben végezte el az adórovást, hiszen a királyi adók és hadisegélyek beszedésében nélkülözhetetlen volt az apparátus segítsége.29 30 Az adókivetések, szolgáltatások meghatározásával szoros összefüggésben készítették a járásuk szerint illetékes szolgabírák az esküdtekkel az egyes települések, uradalmak ég,ett (combusta) és pusztult (deserta) házainak, portáinak folyamatos összeírását.3H Vitathatatlan, a helyi adminisztráció szintjén további mikro vizsgálatokat igénylő vármegyei adóztatásban jelentős működési zavarok keletkezhettek, részben emiatt jelentős restanciák is halmozódhattak fel. Esterházy Miklós nádor egy 1630-ra datálható kimutatása szerint az egyes törvényhatóságok jelentős eltéréssel küzdhették le e problémát.31 E forrás szerint ekkor Sopron vármegye 96 forint 12 és ‘A dénár, Moson 50 forint, Győr 82 forint, Vas 1721 forint 59 dénár, míg Zala 150 forint 27 A forrásokban külön tisztújító vármegyei székekkel (sedes restauratorid) is találkozhatunk. 2!i A közgyűlések sokféle feladatrendszerérői Degré (1971), Szakály (1997) 317-374., Dominkovits (2005a) 865-866., lásd még Á. Varga-K.enyeres-Tóth(2009). 29 Az adózásra vonatkozó 16—17. századi törvényeket röviden ismertetve összegyűjtötte Szíjártó (2004) 244—257., 282-288. 30 Pl. SL IVA.l.b 1. doboz, 1622. december 29. (Völcsey Ádám szolgabíró), 1648. május 27. (Thury Benedek szolgabíró) égett házakról, illetve 1652. július 16. (Thury Benedek szolgabíró), 1653. szeptember 10. (Ebergényi János szolgabíró) puszta házakról készített összeírásai. 31 MOL P 123 n/b. 2. csomó (Sopron, Vas vármegyék), In An[n]o 1630 Porta in Comitatibus (...). 426
