Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Dominkovits Péter: Vármegyei vezetők, közigazgatási feladatok a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján
VÁRMEGYEI VEZETŐK, KÖZIGAZGATÁSI FELADATOK... restanciával rendelkezett. A restanciák növekedését egy 1642. évi kimutatás érzékelteti. Károly István Sopron vármegyei perceptor az 1638/1639. évi adó után még 386 forintos tartozással bírt.32 Csupán e vármegyére koncentrálva egy 1645 és 1648 közötti, a különböző adónemekből33 előálló tartozások nagyságát 14.110 forint 50 és 'A dénárban állapította meg a pozsonyi Magyar Kamara. Fölöttébb tanulságos, hogy a restancia túlnyomó része (88%-a), 12.357 forint 75 és Vt. dénár az 1647/1648. adóévből származott (döntően porták utáni dikális adó, hadisegély, koronaőrzési és koronázási költségek).34 Bár a következő esetben nem ismert a restanciák nagysága, de a helyzet súlyosságát a főispán és az alispán közötti kommunikáció érzékelteti. Az 1660-as évek elején, a szomszédos Vas vármegyében Nádasdy Ferenc főispán nem csak folyamatosan sürgette felsőkáldi Káldy Péter alispánt az adó és a katonai hadisegély beszedésében tapasztalt restanciák felszámolására, de 1661 tavaszán már azzal fenyegette meg, hogy az 1655. évi 5. törvénycikk megsértése miatt, per és végrehajtás útján „az k[e]g[yelme]d jófiagabul” vegyék ki a be nem szedett összeget.35 b) Hadellátás, katonaállítás: Az összetett problémakör egyes részterületei szervesen összefonódtak a vármegye adóztatási feladataival. Ilyen volt a vármegyékre a portaszám alapján kivetett hadisegély (subsidium militare) adminisztrációja és megfizetése, vagy a törvényhatóságokra a végvárrendszer fenntartása céljából kirótt ingyenmunka (gratuitus labor), illetve annak pénzbeli megváltása. A vármegyék törvény szerint szabályozott végvárellátásának a 16. században is ismert szisztémáját - az e rendszert egyébként ugyancsak igénybevevő Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-1621. évi dunántúli hadjáratát követően - az uralkodó és a rendek kiegyezését hozó 1622. évi soproni országgyűlésen a 36. törvénycikkben újraszabályozták. A kérdéskör szabályozása gyakori módosításokkal és aktualizálásokkal folyamatosan a diéták napirendjén volt.36 Itt csak jelezni lehet, hogy például az említett 1622. évi 36. törvénycikk Sopron vármegye számára elsősorban domináns módon a győri végvárvidékhez tartozó pápai vár erősítését rendelte el, ahová még Vas és Veszprém vármegyék két-két járását is odarendelték. A tárgyidőszakban ezen kívül még a Kanizsa ellen vetett végvárak fenntartásában kapott szerepet Sopron vármegye.37 A végvár, a végváriak, illetve az erősen militarizálódott helyi társadalom más elemei és a vármegyék kapcsolatrendszere természetesen nem szorult csak erre a területre. 32 SL IVA.l.b 1. doboz, Pozsony, 1641. május 21. 33 Portális adó, hadisegély, ingyenmunka pénzbeli megváltása, a koronaőrző katonaság fizetésére beszedett adó. 34 SL IVA.l.b 1. doboz, 1649. december 16. A pozsonyi Magyar Kamra kimutatása a Sopron vármegyei restanciákról. 35 MOL P 1865 1. csomó (Levelezés), Nádasdy Ferenc Káldy Péterhez, Pottendorf, 1661. április 11., Keresztúr, 1663. szeptember 2. 311 Lásd pl. az 1625. évi 19., az 1630. évi 3., az 1635. évi 92., az 1638. évi 70., az 1647. évi 153., az 1655. évi 116., az 1659. évi 130., stb. törvénycikkeket. 37 A kérdéskörről Dominkovits (2007a). 427
