Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Dominkovits Péter: Vármegyei vezetők, közigazgatási feladatok a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján
Dominkovits Péter VÁRMEGYEI VEZETŐK, KÖZIGAZGATÁSI FELADATOK a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján Általános, hogy az 1848 előtti nemesi vármegyékre a közkeletű reformkori vármegye-toposzt vetítjük vissza, így erre az intézményre a központi kormányzattal szemben álló, rendi érdekeket védő, még a 19. század első felére is sematikus képpel gondolunk.1 Pedig az e korban vizsgált, apparátusának és működésének teljes „vértezetében” előttünk álló nemesi vármegye összetett késő középkori, illetve kora újkori fejlődési fázisokon ment keresztül. E folyamat nyomán funkciói - volt, hogy korszak szerinti specialitásokkal - bővültek,2 illetve módosultak, miközben az intézmény működésében egyre nagyobb szerepe lett a szakszerüsödésnek, amely a 18. század középső harmadától a választott tisztségviselők, szegődményes apparátus feladatrendszerének differenciálódásában, összetételének bővülésében, változásában is egyre jobban megnyilvánult. 3 E fenti általánosító szemlélet talán nem is csoda, hiszen a sok résztanulmány mellett, monográfiái szinten sajnos mind a mai napig keveset tudunk e fejlődés egyes szakaszairól, egy-egy késő középkori,4 illetve kora újkori vármegyéről.5 Azt már az eddigi kutatások is érzékeltették, hogy az esettanulmányokban olykor alkalmazott „tipikus” vármegye fogalomhasználatot a későbbiekben a lehetséges sok variáns tipologizálásának kellene felváltania. Hiszen a megyék birtokszerkezete, uralmi viszonyai, politikai elitjének törté1 A reformkori, illetve 19. század eleji vármegyékről lásd Varga (1980-1981), Soós (2009). 2 Pl. a jogtörténet oldaláról a bírósági hatáskör bővüléséről ír Degré Alajos, lásd Degré (1980). 1 Sopron vármegye példáján a vármegyei hivatalviselői kar létszámának növekedését, funkcióinak differenciálódását az alábbiak jelzik: 1725 ügyész (fiscalis), 1732 aljegyző (vice nótárius), 1733 és 1740 között immáron az összes járásban kialakult az alszolgabírói (vice judex nobilium) tiszt, amely a 17. század derekán még csak egy járásban funkcionált, 1739 alügyész (vice fiscalis), 1766: másodalispán (substitutus viceeomes), 1777 aladószedő (vice perceptor), számvevő (exactor). A választott tisztségviselők melletti szegődményesek közül (sebész, orvos stb.) ezúttal csak az uradalmi mérnököket felváltó vármegyei mérnök (geometra) posztjának rögzülését (1778) jelzem. Ezzel kapcsolatban lásd még Szíjártó M. István e kötetbeli tanulmányát (Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében, 445-466. old.). 4 S7.AKÁLY (1998) 11-75., Tringli (2001), C. Tóth (2008). 5 Föglein (1924), Szakály (2001). 421
