Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pius megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt megyére vonatkozó szűkös középkori forráshelyzettel magyarázhatjuk, hogy egyik megyében sem találkozunk a járások említésével. Az első ránk maradt, faluneveket is tartalmazó, Pest megyei dica-jegyzék Buda oszmán kézre kerülése utáni időből származik, így semmi meglepő nincs abban, hogy a hódolt megyében az adószedés nem a régi módon - azaz járásonként - történt. Járások nélkül a késő középkori megyék adószedése elképzelhetetlen, így azt sem feltételezhetjük, hogy Pest vagy Pilis megyében ne lettek volna járások.147 A SAJÁTOSSÁGOK ÁLTALÁNOS OKA Végigtekintve a sajátosságokon és azok okain, általános magyarázatot is adhatunk e vidék különös viszonyaira. Azért nem volt Pest megyének várszervezete, mert az udvari birtok súlya nem tette sem lehetővé, sem szükségessé ennek létrehozását. Valószínűleg a pesti várat is azért nem sikerült mindeddig megtalálni, mert várszervezet hiányában ennek megépítésére nem volt szükség. Pest megyének azért nem volt megyésispánja, mert az udvar közel volt, és nem volt szükség a király megbízottjának kinevezésére, részleges helyettesítését pedig a kúria egy helyben ítélkező bírája is elláthatta. A megye 1480-as évek előtti sajátos működése ispánnélküliségéből fakadhatott: a gyakran változó szolga- bírák jobban vonzódtak az alkalomszerű megoldásokhoz, mint az ispánok. Pilis megye Nagy Lajos-kori megnagyobbítása az ispánságból megyévé válás jelentős lépése volt, a megye 15. századi ispánnélkülisége pedig Pest megyei hatásra történhetett. A nagyszigeti ispánság azért maradt fenn egészen a késő középkorig, mert az udvar megőrizte a főváros és a királyi székhely közelében fekvő uradalmat. Pest és Pilis megyében azért rendelték el 1495-ben a szolgabírákat segítő bírótársak tisztségét, mert nem voltak ispánjaik. Az exempt egyházak nagy száma a mai Óbuda környékének királyi birtoklásával függött össze. A bárói és nemesi kézen levő nagybirtokok és a várak azért hiányoztak, mert az uralkodók sohasem akarták, hogy székhelyük közelében bármiféle hatalmi ellensúly kialakuljon. Kisebb bárói birtokokra és visegrádi, budai bárói házakra azért volt szükség, mert a bárói méltóság gyakori, némely esetekben rendszeres udvari jelenlétet kívánt. A nagyszigeti királyi prcediális nemesek intézménye azért nem tűnt el, mert maga az ispánság is fennmaradt. A magyarázatok egy része egymásból következik, másik része azonban magában is megáll. Az önálló megállapítások a királyi birtok túlsúlya, a királyi székhely és a főváros fogalmai köré csoportosulnak. Az egykori Visegrád megye a magyar krónikás hagyomány legrégibb, valószínűleg all. században keletkezett részében már az ország közepének (medium regni) számított, a 13. századi első felében pedig Óbudát jobban megközelíthető helynek (locus 147 A középkori járások történetére úttörő jelentőségű C. Tóth (2007). 405
