Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István az igazi fordulat azonban 1438-ban következett be. Albert király Rozgonyi István temesi ispánnak három, Zsigmond király által egykor cserével megszerzett birtokot adományozott, aki így egy egybefüggő, nagy kiterjedésű uradalom birtokosa lett. Az adomány az egykori Zsidó, Ákos nemzetség és a Nánai Kompolt család birtokaira terjedt ki.123 Pest megye északkeleti szegletén kívül megint csak a fővárostól távol, a megye déli határainál jöttek létre jelentősebb világi birtokok. Itt hatalmas királyi földek húzódtak, ezek gazdasági jelentősége azonban a 14. század elején még nem lehetett nagy. Cegléd végérvényesen 1368-ban került ki a királyi birtokok sorából, ekkor lett az óbudai klarissza apácáké.124 125 Kőröst - a mai Nagykőröst - vagy Zsigmond király vagy Mária királynő adományozta el. 1382-ben még királyi birtok volt, 1390-től fele-fele részben Jolsvai Leusták és Kaplai (Serkei) Dezső kezén találjuk; a Jolsvai-részt 1427-ben Besenyő Pál bán kapta meg zálogba.123 A másik két városhoz hasonlóan nagy határú mezővárossá váló Kecskemét azonban - bár többször elzálogosították - királyi, királynéi birtok maradt. A nagybirtok hiányából logikusan következett, hogy nem, vagy alig voltak helyben lakó bárói családok. A magukat büszkén egy-egy előkelő nemzetséghez tartozónak valló famíliák sarjai - az Ákosok kivételével - nem tudtak meghatározó szerephez jutni a megyében. A Zsidó nemből kiágazó Csákiak nem itt lettek nagybirtokossá. Sem a főváros környékén kisebb birtokokat szerző bárói famíliák, sem az olyan régi megyebéli család, mint pl. a Bács és Torontál megyében jelentős jószágokat szerző Csévi Sáfárok birtokainak nagysága nem volt akkora, hogy túlnyomó befolyásra tehettek volna szert. Az Ákosok a 14. század végéig, ha nem is mind, de jórészt Pest megyei jószágaikon éltek, utána azonban Szlavóniába tették át rezidenciájukat. Hogy a Szántai Lackók mennyire kötődtek a megyéhez, nem tudjuk megítélni. A bárói rend tagjai sűrűn megfordultak ugyan mindkét megyében, Pilisben, ha a királyi udvarban tartózkodtak, Pestben, ha átutaztak, vagy ha egy-két falunyi Pest-Buda környéki valamelyik birtokukat meglátogatták, de honos arisztokrácia nem élt itt. A Rozgonyiak egyszerűen nem tudtak volna hol tartózkodni huzamosabb ideig itteni birtokaikon, mert még egy kisebb kastélyt sem építettek maguknak. Pest megyében a bal parti oldalon egyáltalán nem volt vár. (Az Árpád-kori, a forrásokban várként nem említett, megerősített nemesi kúriákat, az ún. kisvárakat figyelmen kívül hagytuk.)126 Nem épült meg Pakonyban az a vár, aminek emelésére Zsigmond királytól engedélyt kértek maguknak 1417-ben a 123 A Rozgonyi-birtoktestre és későbbi történetére lásd Tringli (2001) 98. 124 DL 5699, Bártfai Szabó (1938) no 393. 125 Bártfai Szabó (1938) no 437. Ennek az oklevélnek megfogalmazásaival óvatosan kell bánni, ekkor már Cegléd az óbudai apácák kezén volt, a királyné mégis mint „saját jobbágyaihoz” szól hozzájuk. ZsO 1. no 1561., 6019., ZsO II/l. no 3857., Bakács (1982) no 1451., 1532. 126 Miklós (1982). 400
