Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt Pakonyiak.127 A jobb oldalon Diód sem volt igazi vár. Az oklevelek a szokásos castrum helyett csupán castellumként emlegették, amit inkább kastélynak szokás fordítani. Igazi vári funkciói sem voltak, nem volt körülötte szerveződött uradalom, tartozékai néhány jobbágytelekre terjedtek ki, védelmi jelentősége pedig nem volt.128 Buda környékén még állt ezen kívül is néhány, ritkábban említett castellum: Érden, Ebenben és Horhin.129 Pilis megye valamivel jobban állt várakkal, a budai és az óbudai várat nem tekintve, még két erősség emelkedett itt: Solymár és Visegrád. Különösebb védelmi feladata Solymárnak sem volt, valószínűleg urai sem laktak benne.130 Visegrád az ország legreprezentatívabb erődítményei közé tartozott, birtokosa azonban mindvégig a király volt. Kastélyok itt is akadtak: Zsámbékon, Kisszántón és Pomázon. Építtetőik - akárcsak az ezen az oldalon fekvő Pest megyei társaiké - többnyire jómódú nemesek voltak.131 Pilis és Pest megyében azért maradtak el a Zsigmond-kori nagy adományozások, mert Zsigmond király és utódai nem akarták, hogy a főváros és a királyi udvar közelében valamelyik bárói család tartósan megvesse a lábát. Valószínűleg elődeik is így gondolkoztak, amikor csak Pest megye távoli részein engedték meg azt, hogy ott nagyobb birtoktömbök jöjjenek létre. A Borbála királynénak tett adomány célja az volt, hogy az oszmán betörésektől nem háborgatott vidékekre csoportosítsák a még el nem adományozott, a királyi család birtokában levő uradalmakat. A birtokpolitika a középkori hatalom- gyakorlás egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb, eszköze volt. A várak Pest és Pilis megyei hiánya ugyanebből a megfontolásból fakadt. A várépítés királyi jog volt, azaz vár, sőt minden komolyabb erődítés emeléséhez királyi engedélyt kellett kérni.132 A királyok nem kívánták, hogy legfontosabb váraik, Visegrád, Óbuda, Buda szomszédságában báróik is várakat emeljenek, erre valószínűleg a bárók sem vágytak, így aztán az ország közepe nem bővelkedett várakban. A 15. században kiépülő bárói birtoktömbökkel együtt megszilárdultak a mágnások többé-kevésbé állandó rezidenciái is, e rezidenciák kivétel nélkül az ország közepétől, a királyi kúriától távol helyezkedtek el. A főváros 50 km-es körzetében egyet sem találunk, nagyobb részük 200-300 km-re fekvő várakban volt.133 Az ország legfontosabb családjainak mégis voltak birtokai e vidéken, ezek azonban nagy birtoktömbjeiktől több napi járóföldre, azoktól elszakítva, árván álltak Pest és Pilis megyében. A mindenkori legbefolyásosabb személyeknek és 127 Bártfai Szabó (1938) no 562. 128 Bártfai Szabó (1938) no 568. 129 Torma (1980). 130 MRT 25/6. 131 Torma 1980. 132 Horváth (2005), Horváth (2008) és Horváth (2009). 133 Kubinyi (1989) 90., Kubinyi (1991) 456. 401
