Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István kiállítani. Ha valamelyik fél nem volt megelégedve a számára szolgáltatott igazsággal, a sedriához fellebbezett részletesebb megfontolás végett {„pro sui uberiore revisione et adiudicatione, pro maiori discussione”), ahonnan természetesen további fellebbezési lehetőség nyílt a kúriához, ha a megye a szolgabírói szék ítéletét helybenhagyta. A ránk maradt néhány ilyen ügyben egyébként a megye a szolgabírói szék ítéletét minden esetben megerősítette.106 Hogy a tárgyalásnak ez a módja ritka és szokatlan, azzal Pest megyében is tisztában voltak, ők maguk ugyanis „e megye szokásai szerint való” {„iuxta morém et consuetudinem istius nostri comitatus”) eljárásnak nevezték e bíróságot.107 108 Minden olyan ügyet lehetetett itt tárgyaltatni, amit a sedria elé vittek. A szolgabírói szék első említése 1489-ből származik, ekkor azonban már úgy beszéltek róla, mint a sedria szokásáról {„iuxta morém et consuetudinem sedis nostre”).m Ez a bíráskodási módszer tehát az 1480-as években már működött, valószínűleg korábban kialakult. A szolgabírói szék működéséről egészén az oszmán hódoltság kezdetéig tudósítanak a források. Az első említés esztendejében, 1489-ben az állandó esküdtek részt vettek a megyei törvényszék munkájában és a királyi emberi feladatok elvégzésében. Pest megyében tíz esküdtet választottak, akiket név szerint is felsoroltak. A szolgabíró mellett azonban nem ők, hanem nyolc másik helybeli nemes ítélkezett Vecsésen, azért ott, mert egy vecsési ügyet tárgyaltak. Ez a Jagelló-korban is így maradt: a szolgabírói széken váltakozó számú helybéli nemesekkel találkozunk, ők azonban nem voltak a sedria esküdtjei, az oklevelekben sem nevezték sohasem így őket, egyszerűen csak nemesekről beszéltek. A szolgabírói szék bírótársai két dologban is különböztek az 1495-ös törvényben leírt jobb módú nemesektől: nem egy esztendőre választották őket, nem is a megyei törvényszéken, hanem alkalomszerűen és helyben. Ennek ellenére lehet, hogy a Pest megyeiek úgy gondolták, eleget tettek a törvény előírásainak. Az is lehet, hogy saját, már meglevő jogszokásukat próbálták becikkelyeztetni, ám a törvényhozók szigorítottak a bírótársak kiválasztásának kezdetleges szokásain. Ha ez történt, akkor a helyi szokás győzött a törvény fölött. Pilis megyében nem találjuk nyomát a szolgabírói széknek vagy ahhoz hasonló intézménynek. E megyének az egész középkorból alig néhány oklevele maradt fenn. 106 A szolgabírói szék működésére DL 105847, (ennek rossz újkori másolata DL 12825), DL 19605, DL 105847, HML Egri kápt. magánlt. 16-4-1-9 (DF 210522), uo. 16-4-1-11 (DF 210523), Barczán (1898) 376., MOL P 1617 4. tétel. 1521-ben egy szolgabírói széki üggyel egy napon, a szolgabírói székre nagyon hasonlító körülmények közt zajlott le szemle és igazságtétel, a megye szokása szerint való eljárást ekkor azonban nem említették HML Egri kápt. magánlt. 16-4-1-8 (DF 210521), u.o. 16-4-1-9 (DF 210522). 107 DL 105847. 108 DL 19605. 396
