Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt törvénycikk kerülte az esküdtek néhány évvel korábban szokásos elnevezését, helyette a jobb módú nemes kifejezést használták. Az 20. törvénycikk szerint jobb módú nemesekkel („cum potioribus nobilium") együtt ítéljenek a szolga - bírák, a 24. törvénycikk pedig azt írta elő, hogy a jobb módú nemesek közül válasszanak néhányat („certos ex potioribus nobilibus”), hogy részt vegyenek az ítélkezésben. A törvények tehát nem a korábban fennálló esküdti intézményt akarták Pest és Pilis megyében fenntartani, hanem ahhoz csak részben hasonlító tisztséget vezettek be. De bevezették-e egyáltalán? Pest megyében a késő középkorban létezett egy sajátos, valószínűleg csak erre a megyére jellemző bíráskodási fórum. Ez a bíróság, modern szóval élve, első fokú bíróságként működött a megyei törvényszék előtt. A sedria továbbra is a megye működésének legfontosabb szerve maradt, minden megyei pert itt kellett kezdeni, a felek azonban kérhették, hogy ügyüket tegyék át erre a bírói székre. Ezt az eljárást e sorok írója korábban szolgabírói széknek nevezte el, mert csupán egy szolgabíró vezette a tárgyalását, ellentétben a sedriával, ahol mind a négyen ott ültek; korabeli elnevezése e bíróságnak nem volt.105 Miután a felek kérték, hogy az ügyet a szolgabírói széken tárgyalják, a sedria kirendelt egy szolgabírót, aki pár nap múlva kiszállt a bírói parancs értelmében („iuxta iudiciariam commissionem”) a megjelölt helyszínre, ami akár egy helybéli kocsma is lehetett. Itt a szolgabíró még maga mellé vett más nemeseket bírótársakként. Az ő kiválasztásukról az oklevelek nem tudósítanak. A szolgabírói szék elé az illető szolgabíró pecsétjével idéztek. A pecséttel való idézés ekkortájt vagy egy megpecsételt idézőlevél, vagy egy megpecsételt üres papírlap kiküldését jelentette. A megjelenés történhetett személyesen vagy ügyvédek útján. A felek itt is allegcútak és válaszoltak, akárcsak más bíróságok előtt. Többnyire azonban csak egy-egy előadás hangzott el, ami azt mutatja, hogy egyszerű eljárás zajlott itt. A bizonyítás során történt tanúkihallgatás is, de volt úgy, hogy esküt ítéltek. A szolgabirói széken bíráskodók nemegyszer már előre tudták, hogy megegyezés születik majd előttük, ekkor a szolgabíró és ülnökei a két féltől kérték, hogy az ügyet kezeikbe tegyék a békesség helyreállítása végett („causam partium prescriptam ad reformationem pads in manus ipsorum ab utrisque partibus petissent"). Ettől kezdve a szolgabírói szék átalakult választott bírósággá, azaz fogott bírák gyülekezetévé. Tárgyaltak itt birtokhatárügyeket, verekedést, de még emberölést is, és követeltek e szék előtt vérdíjat. A szolgabírói szék által hirdetett ítéletről maga a szolgabíró tett jelentést a sedria előtt, ahol mondanivalóját éppúgy adta elő, mint bárki más igazát kereső személy. Nemcsak a jelentéstétel kötelezettsége miatt kellett visszatérni a megyei törvényszékre, hanem azért is, mert a szolgabírói széken nem foglalták írásba az ítéletet, tehát az oklevelet csak a sedrián lehetett 105 A szolgabírói szék működésére lásd Tringli (2001) 167. 395
