Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István létre.1(11 Addig a néhány esztendeig, amig a törvény érvényben volt, az esküdtek ott szerepeltek a megyei oklevelek intitulatióiban, ez alatt az idő alatt több példát ismerünk a sedrián végzett bírótársi tevékenységükre is.* 102 Az 1492-es törvény egy időre megpecsételte az állandó esküdtek tevékenységét, Pest és Pilis megye azonban újra kivételes helyzetbe került. 1495-ben - Ulászló nagy törvénykönyvének elfogadás után három esztendővel - még az előzőnél is nagyobb törvénykönyvet alkottak. Újra törvénybe foglalták a három éve elfogadott határozatokat, és kiegészítéseket („ additiones”) csatoltak hozzájuk. A kiegészítések két helyen is megemlítették a Pest és Pilis megyei törvényszékeket. Az 1492. évi 90. törvénycikkhez - ami a jogtalan letartóztatásokról szólt - hozzátették, hogy a szolgabírák a jobb módú nemesekkel ítélkezzenek ilyen ügyekben, majd kiegészítették az 1492. évi 100. törvénycikket is, ami Pest és Pilis megye ispán nélküliségét erősítette meg. E kiegészítés már egészen egyértelműen rendelkezett a bírótársakról. A pesti és a pilisi nemeseknek, amikor a sedria helyén évenként megválasztották szolgabíráikat, a jobb módú nemesek közül még néhány más személyt is választaniuk kellett, hogy a szolgabírákkal együtt ítélkezzenek.103 1486 után a Pest megyei oklevelek is átalakultak: a szolgabírák mellett itt is megjelentek a választott esküdtek (iurati electi), 1492 körül aztán itt is eltűntek. Pilis megyétől nem maradt ránk az 1486 és 1492 közti évekből oklevél, az 1486-os nagy törvénykönyvet azonban bizonyára ott is végrehajtották. Ezek után joggal várhatnánk, hogy az 1495-ös törvény rendelkezése is megvalósult, ez azonban nem így történt. 1495 után Pest és Pilis megyei oklevelekben nem fordulnak elő az 1486 és 1492 közti címzések formulái, azaz nem találkozunk állandó esküdtekkel a szolgabírák mellett. Pilis megyében 1511-ben, majd 1523-ban aztán - miként máshol is az országban - újra felbukkantak az esküdtek („ceterique iurati assessores”), említésük azonban - miként máshol sem - nem volt állandó.104 Két megoldás lehetséges: vagy egyáltalán nem hajtották végre a törvényt, vagy igen, ám - követve az országos szokást - az esküdteket nem vagy csak elvétve tüntették fel az iratokon. Az 1495-ös törvény nem arra utasította Pest és Pilis megyét, hogy a királyi emberek helyett esküdteket válasszanak, úgy mint azt tették 1486 után, hanem arra, hogy a választott nemesek részt vegyenek a törvényszék ítélkezési munkáiban. E kiegészítéseket nem ahhoz a törvényhez fűzték, amelyik az egész országban megszüntette az állandó esküdti intézményt (az 1492 évi 53. törvénycikkhez), hanem másik kettőhöz. Figyelemre méltó az is, hogy 1495-ben mindét IUI Tringli (2009a) 515. 102 Neumann (2005) 267. 103 1495. évi 20. és 24. törvénycikkek CJH. 104 Tringli (2001) 159., DL 106060, DL 106069. 394
