Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT általános középkori gazdaságtörténeti feldolgozás azonban vajmi kevés született.17 A hazai történetírásban az egyháztörténet-irás és ezen belül a káptalanok kutatása az új szempontok előtérbe kerülésével az 1940-es évek végén megrekedt. Üdítő kivételként Mályusz Elemérnek a káptalanok személyzetéről írt munkáját kell megemlíteni. Az 1980-as évek második felétől új lendületet kapó egyháztörténet-írás a káptalanok történetének vizsgálatában részben folytatta a hagyományokat - gondolok itt a kalocsai káptalan történeti monográfiájára részben új megközelítéseket is hozott. Ez utóbbiak közül Köblös József és Fedeles Tamás társadalomtörténeti-szociográfiai hátterű, valamint Kubinyi András és Solymosi László összegző-feldolgozó munkáit emelném ki.18 Ugyanakkor néhány résztanulmány és forrásközlés kivételével a káptalanok és egyáltalán az egyházi nagybirtokok gazdasági viszonyainak, birtokaiknak, uradalmaiknak gazdaságtörténeti feldolgozása — nyilvánvalóan az ezekre vonatkozó közvetlen források alacsony száma miatt — még megvalósításra vár.19 Ehhez segítséget nyújthatnak az olyan, elsősorban nemesi birtoktörténeti összefoglalások, amelyek a politikatörténet kutatásában eddig is felhasznált mágnás-bárói réteg alatti, tehát a várral nem vagy legfeljebb egy várral bíró nemesi családok történetét dolgozzák föl.20 21 22 A magyarországi káptalanok jövedelmi viszonyai ugyanis inkább ezekhez hasonlíthatóak, lévén várral nem rendelkeztek, de, legalábbis a 13. század végétől, tisztes anyagi jólétet biztosítottak kanonokjaik részére, még ha eltérő mértékben is: egy nyitrai mesterkanonok jövedelmei nyilvánvalóan elmaradtak az esztergomi nagyprépost jövedelmeitől.2 A káptalanok létrejötte a hagyomány és a Hartvik legenda tanúsága szerint a püspökségeket alapító Szent István királyhoz köthető, aki az esztergomi érsek mellé a városban élő világi papokból szervezett testületet a székesegyházban. A kanonokok életét kezdetben - de a 11. század derekától valószínűsíthetően - a bencés eredetű Chrodegang-regula szabályozta, s a közös életet folytató papok közösségét először nem is a 12. századtól használatos capitulum, hanem a szerzetesi közösségekre jellemző conventus kifejezéssel illették.“2 A püspök és a 17 Alapvető munkának számít a hiteleshelyek kapcsán: Érdújhelyi (1899), Eckhart (1913). Gazdaságtörténeti feldolgozás: Érdújhelyi (1903). Nem középkoriak ugyan, de ehelyütt megemlíthető még Bojt (1935), valamint Gerendás (1934). 18 Mályusz (1971), Udvardy (1992), Köblös (1987), Köblös (1994), Fedeles (2001), Fedeles (2003), Fedeles (2005), Kubinyi (1999), Solymosi (1989), Solymosi (1998b) és RCS 7-58. (bevezető), különösen 10-36. 19 Feldolgozások: Fügedi (1981), FIolub (1943), Kalász (1932), Kerezsy (1910), Kovács (1987), Lukcsics (1923); forráskiadások: BC, Bortizedjegyzék, Számadáskönyv, Urbárium. 20 Fügedi (1999), Neumann (2007). 21 A kanonokok jövedelmeire lásd Mályusz (1971) 81-86. Megállapítása szerint a 15. századra a nagyobb káptalanok kanonokjai átlagosan 150 forint éves jövedelemmel bírtak. 22 BÉkefi (1901) 22., Mezey (1973) 29. A kanonokok és bencés szerzetesek együttélésére hívja fel a figyelmet Pécs esetében Fedeles (2005) 46. 37
