Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
Karlinszky Balázs káptalan viszonyát kezdetben az apát és a szerzetesek viszonyával szokták jellemezni. A világi papok ellátásának és élelmezésének anyagi alapját az egyháznak juttatott javadalmakból a püspök belátása, majd később a káptalani szabályzatok szerint mérte ki; a kanonokoknak saját birtokaik eleinte nem voltak. A közös élet, az együttlakás all. század végén kezdett felbomlani, így a káptalanok saját jövedelmeikre lettek utalva. Ezeket kezdetben a megyéspüspök hasította ki az „egyházának juttatott” birtokokból és egyéb, például a tized javadalmakból,23 de részesültek már világiaktól származó, kifejezetten a káptalannak mint testületnek juttatott adományokból, végrendeleti hagyatékokból, illetve cserék útján is szerezhettek fekvő jószágot. Vagyonuk gyarapodásával idővel birtokok vásárlására is gondolhattak, s ezekhez más birtokos személyhez vagy testülethez hasonlóan igyekeztek meglévő birtokaik közelében hozzájutni. A feldolgozásokban két leggyakrabban említett birtokadomány 1156-ban Mór (Martyrius) esztergomi érsek adománya, amellyel hetven falu tizedét juttatta káptalanénak,24 illetve Guden paloznaki adománya 1079-ből,25 amely ugyan még a veszprémi Szent Mihály egyháznak szól, de kifejezetten az együtt lakó „testvéreknek”, s nem a püspöknek juttatott szőlőket. A különböző birtokadományok és vásárlások révén az egyes káptalanok jövedelmei két nagyobb csoportra oszthatóak. Az esztergomi érsekség jövedelmi viszonyainak elemzése alapján Fügedi kimutatása szerint a legjelentősebb tételt az egyházi jövedelmek jelentették, amelyek a prímás bevételeinek felét- kétharmadát tették ki a vizsgált időszakban. Egyházi jövedelmeken elsősorban a tizedből, illetve annak bérbe adásából befolyó jövedelmeket kell érteni. A földesúri jogon szedett jövedelmek tették ki a bevételi oldal maradék, kisebb hányadát; ezek jóval differenciáltabbak voltak az egyháziaknál. A legjelentékenyebb összeget az érsekség földesurasága alá tartozó jobbágyok cenzusa, földbére jelentette, amely azonos nagyságrendű volt a földesúri jogon szedett összes többi jövedelemmel. Ezek a munera (ajándékok), servitium (munkajáradék), kilencedek, vámok, révek és egyéb bérletek voltak. Feltehetően más egyházi birtok esetében is voltak olyan speciális, csak az adott birtokosra jellemző bevételek, mint amelyet Esztergom esetében az urburából történő részesedés jelentett.26 A megyéspüspöknek járó tizedekből a székeskáptalanok is részesedtek, aminek szabályozása egyházmegyénként eltérő módon a 13. század folyamán történt meg. Általában a tizedek negyedrészét, a „tizednegyedet” kapták a 23 Érdújhelyi (1903) 31. 24 CD II. 140-143. (RA no 84.) 25 VO no 2. (21-22.) 26 Fügedi (1981) a földesúri bevételekre 125-142., az egyháziakra 144-150. 38
