Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
Karlinszky Balázs regeszták kerültek, amelyek a még nem publikált vagy esetlegesen lappangó oklevelek használatát is könnyebbé, illetve lehetővé teszik. Ezen kívül számos veszprémi vonatkozású középkori forráskiadvány jelent meg és áll jelenleg is szerkesztés alatt, amelyek szintén tartalmaznak a káptalani birtokokra vonatkozó oklevélközléseket.14 Külön érdemes megemlíteni a veszprémi káptalan Számadáskönyvét, amely műfajában és kiadásában is ritkaságnak számít a hazai gazdaságtörténet forrásait tekintve. Bár a kódex elsősorban a Veszprém környéki és Balaton-felvidéki káptalani birtokokra tartalmaz adatsorokat, s a kanonokok gazdaságirányítási rendszere is erről a területről ismerhető meg legteljesebben, a vizsgált merenyei birtoktestre is található benne néhány elszórt adat.15 AZ EDDIGI KUTATÁSOK ALAPJÁN FELVÁZOLHATÓ KÉP A középkori magyarországi káptalanok történetének kutatása a 19. század második felében indult meg, s lendülete szűk egy évszázadig tartott. Ebben az időszakban számos monografikus igénnyel megírt munka látott napvilágot zömében egyházi személyek tollából. Ezen kiadványok szerkezete általában egymáshoz hasonlóan épült fel: az adott káptalan megalakulásától kezdve kronologikus rendben vizsgálta az intézmény történetét, amelyet a szerzők korában zárt le; ezt követte legtöbbször a kanonokok kötelességeinek, az egyes dignitások feladatainak leírása, olykor a káptalan jövedelmeinek és birtokainak vizsgálata; majd a káptalanok birtokainak összegyűjtése következett; a munkát a legtöbb esetben a kanonokok névsora, s ahol lehet, rövid életrajza zárta. Míg az előbbi, elsősorban a prozopográfía eredményeire és a fennmaradt káptalani statútumok tartalmának elemzésére támaszkodó részek a ma kutatója számára is helytálló és hasznosítható adatokat biztosítanak, utóbbi adattári rész a különböző forráskiadványok megjelenése folytán javarészt bővíthető lett.16 A történeti feldolgozásokban 1945 előtt és után is külön szerepet kapott az elsősorban székes-, de némely nagyobb társaskáptalanoknak a hazai írásbeliségben és jogszolgáltatásban betöltött hiteleshelyi feladatának vizsgálata. Más, témánkhoz közelebb álló, jelen tanulmány szempontjából jobban megragadható 14 Ezek felsorolásától itt eltekintenék, az eddigi és a későbbi hivatkozások ezek jó részét tartalmazzák. 15 A kódex ismertetésére lásd Solymosi (1998a), továbbá Érszegi (1998), az adatsorok feldolgozási kísérletére Karlinszky (2008). 16 Fedeles (2005) 23-45. munkájában bővebben taglalja a nemzetközi és a hazai káptalanok kutatástörténetét mind földrajzi, mind módszertani értelemben. Itt csak tájékoztató jelleggel kerül felsorolásra néhány hazai feldolgozás a teljesség igénye nélkül: Bedy (1938), Bunyitay (1883), Juhász (1941), Kollányi (1900), Leskó (1907), Lukcsics (1927), Vágner (1896). 36
