Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT kevesebb, mint nyolc, a püspökéi tizenhat különálló birtoktestet irányítottak a középkor folyamán.9 10 11 A veszprémi káptalan esetében azonban ezektől némileg eltérő birtokkezelési rendszer látszik kibontakozni: az összesen négy, egymástól méretében is lényegesen különböző birtokcsoport élén különböző rangú és számú tisztviselőket találunk. A forrásokban szereplő merenyei officiálisok Esztergomhoz és Egerhez hasonlóan minden esetben világiak voltak ugyan, de már papi birtokigazgatókat (magister possessionum) találunk a birtoktest élén, akik minden esetben a kanonokok sorából kerültek ki. A káptalani Számadáskönyv fordításának szóhasználatát, amely a birtoktesteket uradalmaknak tekinti, az előbbiek alapján legalábbis meg kell fontolnunk. A kifejezés használata ugyanis itt nem látszik pontosnak, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyrészt kifejezetten ritkán említik Merenyét és uradalmát (pertinen- tice),w másrészt a közeli másik egyházi nagybirtokos, a veszprémi püspök birtokain a két püspöki vár köré valódi uradalmak szerveződtek, amelyek meghatározása a korban is kifejezetten a „pertinentice” fogalommal történt. A korabeli szóhasználat mellett ellentmondani látszik az uradalom kifejezés alkalmazhatóságának az is, hogy nem csak vár nem volt egyik településen sem, de nem is sorolhatóak ezek a mezővárosok közé, s mint ilyenek, uradalom sem alakulhatott ki körülöttük." A veszprémi káptalan birtokai lényegében változatlan összetételben vészelték át törökkort, s így az azokra vonatkozó birtokjogi iratok ma is egyetlen helyen, a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban őrzött káptalani magán- levéltárban találhatóak meg. A testület földesúri jogaira vonatkozó iratokat az 1780-as évek elején az egyes birtokok szerint rendezték, melynek során több mint háromszáz birtoknevet vettek lajstromba a legkorábbi, 1009-es előfordulástól a rendezés időpontjáig.12 3 Az ekkor készült elenchusba" rövid latin nyelvű 9 Esztergomi officiolátusok voltak a nagysallói, szöllősi, cétényi, verebélyi, szálkái, vadkerti, sajópüspöki és udvardi; egri püspökiek a pusztaszikszói, mezőhídvégi, tiszanánai, túrkevi, solymosi, harsányi, kápolnai, őrsi, gyöngyöspüspöki, hejcei, szentmáriai, sajóhídvégi, szirki, tárkányi, polgári és szentmargitai birtoktestek. Fügedi (1981) 124., Kovács (1987) 150-151. 10 Például RA no 2086. és ZsO I. no 3224. A Számadáskönyv azonban következetesen kerüli ezt a fogalmat, ehelyett valamennyi esetben név szerint sorolja fel a birtokcsoport tagjait az élükre kinevezett birtokigazgató említésekor. 11 Urbárium 21. és 94. 12 Lukcsics (1930). Az egyes birtokokra vonatkozó iratok ekkor kaptak sorszámot úgy, hogy egy más birtok neve alatt fölvett, de az adott településre vonatkozó oklevél lehetőség szerint valamennyi településnél regisztrálásra került. így fordulhat elő, hogy bár a 28-as sorszámmal (DF 201485) zárulnak a helységre vonatkozó középkori iratok, összesen mégis csak nyolc „Garabonc” jelzetű irat létezik, mivel a többi Merenye alá került besorolásra, de előfordulnak Fovas, Paloznak, Kádárta és Nagyberény jelzet alatt is. (Például a Garabonc 1 jelzet valójában a Merenye 5 - DF 200657 jelzetű oklevélnek felel meg.) I3VÉLC/1 (cap.) Elenchus II. 35
