Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
Karlinszky Balázs évekből már tudható, hogy a káptalan itteni jövedelmeit a közeli végek fenntartására fordították.3 Kérdéses lehet továbbá, hogy a nevezett birtokok alkottak-e uradalmat, vagy valamely birtokszervezési alapon - amely a földrajzi elhelyezkedés lehetett - kezelte a káptalan őket együttesen. Maga az uradalom fogalma szorosan összefonódik a várakéval, s mint ilyet, a „váruradalom” fogalma fejezi ki találóan ezt a kapcsolatot. így nem elsősorban gazdasági, sokkal inkább politikai egységet kell a fogalom alatt érteni: e politikai egység központja a vár, élén a várnaggyal, aki bírói hatalmat gyakorol a birtokok jobbágyai fölött, továbbá a vár gazdasági központ is, ahová a jobbágyok beszállítják terményeiket és lefizetik adójukat. Engel Pál megengedőleg fogalmaz a vár mint birtokközpont meglétével kapcsolatban, azonban elengedhetetlen kritériumnak tartja azt, hogy az ugyanazon uradalomhoz tartozó birtokok azonos jogi helyzetűek legyenek, még ha korábban más-más jogcímen kerültek is a birtokszervezetbe.4 Felhívja a figyelmet arra is, hogy az uradalom (dominium) szó a 16. század előtt nem használatos, helyette a fogalmat a tartozékok (pertinentice) vagy falvak, birtokok {possessio- nes) kifejezéssel adták vissza.5 Fügedi Erik arra mutatott rá az esztergomi érsekség számadáskönyvének vizsgálata kapcsán, hogy az egyházi nagybirtok szervezete eltért a világitól és uradalmak helyett jellemzően officiolátusokból állt: „az egymáshoz közel fekvő kisebb-nagyobb birtoktesteket egy offíciális alá rendelték, s az így keletkezett birtokigazgatási egységet offíciolátusnak nevezték.”6 Ezt a jelentést emeli ki a Korai Magyar Történeti Lexikon is, miszerint olyan magánföldesúri familiárisokat kell e fogalom alatt érteni, akik udvari feladataik mellett a központtól távolabb fekvő birtokok kezelését is végezték.7 Az egyházi birtokok ugyanis a világi nagybirtokhoz képest általában szórtabban helyezkedtek el, s míg a nagybirtokok összpontosítása a 15. század elején megindult, az egyházi birtoktestek továbbra is több tagban maradtak. Uradalmaknak továbbá Fügedi - és elméletét követve Kovács Béla is - azokat a birtokcsoportokat nevezte, amelyek egy-egy vár köré összpontosultak, így Esztergom esetében Drégely és (Garam)Szent- kereszt,8 az egri püspökség esetében pedig Eger voltak uradalmi központok. A birtokok szórt elhelyezkedése miatt az officiolátusok száma ennél mindkét egyházmegye esetében lényegesen nagyobb volt: az érsek officiálisai nem 3 ZML XV.61. Garabonc, 8.162. 64. 4 Engel (1996a) 24—26. A váruradalmi központ többes funkciójára a füzéri várral kapcsolatban Simon Zoltán hívta fel a figyelmet. Eszerint hadi-katonai, politikai, gazdasági és lakó-rezidencia célokat szolgáltak az uradalmak központjai. Simon (2000), idézi: Bocsi (2007) 43. 5 Engel (2007) 12. 6 Fügedi (1981) 124., Kovács (1987) 150-151. 7 KMTL 502. (offíciális, a szócikket Köblös József készítette). 8 A szentkereszti uradalom központja azonban nem vár, hanem mezőváros volt. 34
