Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd sem. Viszont 1472-ből egyszerre két várnagyot is ismerünk: Rádi Benedeket és Osztopáni Zöld Istvánt. Első pillantásra már az is gyanút kelthet, hogy ketten vannak. Esetleg két birtokos egymás mellett tevékenykedő képviselői lennének? Miután tudjuk, hogy Jóbnak nem volt fiútestvére, így könnyen arra csábulnánk - most már végképp mindenről ugyanaz jutván eszünkbe hogy megint a Szapolyaiakat lássuk a háttérben. Van azonban egy másik út is a személyükkel kapcsolatos rejtély megfejtésére. Rádi a közeli Vas megyei településről könnyen azonosítható Garai familiáris lehetett, s Zöld István névadó birtokához is könnyen találhatunk utat: a Somogy megyei Osztopán nincs is olyan messze Szigettől, ahol 1470-ig Jób maga is várbirtokos volt. Ebben akár meg is nyugodhatnánk, ha nem tudnánk még valamit Istvánról: Korotnai János mellett épp ezekben az esztendőkben nádori helyettes ítélőmesterként működött a somlói várnagy.27 28 így már jobban érthető, miért is kellett a vár élére két várnagy: Zöld István alighanem csupán jövedelmet húzott a dologból és bíráskodási feladatai jobbára Budára szólíthatták, így az uradalom tényleges igazgatását Rádi láthatta el. Ekként viszont a kettős Garai-Szapolyai birtoklás lehetőségének esélye csökken minimálisra. A jelek szerint tehát Somlót 1465- től Garai folyamatosan kezében tarthatta, amint azt nem sokkal a halála előtt, 1478-ban keletkezett ún. Garai Szécsi osztálylevél is szépen bizonyít. Az 1478- ból származó, s a későközépkori magyar történelem egyik legbecsesebb kútfőjének számító oklevél hátteréről itt és most annyit érdemes megjegyezni, hogy néhai Garai Miklós leánya, Ilona 1398-ban férjhez ment Szécsi Miklóshoz, tehát az ügy Zsigmond-kori előzményekre tekint vissza. Miután a nekik járó leánynegyedet nem kapták meg a Szécsiek, hosszadalmas per keletkezett a felek között, ami végül 1477-ben megegyezéssel zárult. Ennek értelmében a Szécsiek megkapták az összes olyan birtok nyolcadrészét, amelyek 1398-ban a Garaiak kezében voltak. Ehhez azonban előzőleg az összes ilyen Garai-birtokot fel kellett mérni, illetve becsülni. Lényegében e becsű részletes eredményét tartalmazza az oklevél.2N Az osztálylevél újabb várra irányítja a figyelmünket: Ugodra. Minekután a Garai család négy Veszprém megyei váruradalmából csupán kettőt (Somló és Csesznek) tartalmaz, cáfolhatatlan bizonyítékát adja annak, hogy 1478-ra Ugod is kikerült Jób tulajdonából. Azt, hogy az új birtokosok itt is a Szapolyaiak lettek ugyanabból az oklevélből tudjuk meg, amelyik a megszerzés dátumát illetően siet segítségünkre. A győri káptalan egyik 1469 decemberében kelt jelentéséből ugyanis kiderül, hogy bizonyos Sávolyi László ugodi várnagyot és több társát megidézték 1470 Vízkeresztjének nyolcadára a döbrentei Himfiek 27 Bónis (1971) 300., különösen a 33. jegyzet. 28 DL 18145. Továbbiakat lásd Kubinyi (1987). 352
